Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

A zsoltárköltészet változatai Ambrosius Lobwasser műveiben

tartalmaz, Poroszországhoz való ragaszkodásának ad hangot. Ezt követi a hét bűnbánati zsoltár (6, 25, 32, 38, 51, 131, 143), majd más zsoltárok olvashatók: 37, 124, 102. Meglepő, hogy hiába keressük itt a zsoltároskönyv sajátosságait, poétikai eredményeit. Merőben más költői módszert használt Lobwasser, amott érvényesítette a strofikusság igen változatos formáit, itt a párrímes monotónia vonul végig a verseken kivétel nélkül. A 37. zsoltár strófátlan, párrímes szövege hat- lapnyira hízik, pedig a zsoltároskönyvben e- gyik legvirtuózabb versét alkotta meg: ott az első német terzinát formálta meg bravúrral. (Két ter- zina alkotott egy strófát.)

A 6. zsoltárnak több változata szerepel a kötetben. Ez egyben ugyanazt a módszert mutatja, amellyel lépten-nyomon találkozunk a német reformáció latin és anyanyelvű költészetében. A zsoltárköltészet egyik leggazdagabb terepe a szövegváltozatok megalkotásának.

A szövegváltozatok ugyanakkor a befogadói-felhasználói funkciók átalakítását is jelentették, amely legtöbbször a poétikai-retorikai szempontok elmozdulását, olykor radikális átalakulását hozták magukkal. A szorosan liturgikus funkciótól (Gemeindelied) a Kunstdichtung változatáig teljed a spektrum, az átmenetek hallatlan gazdagságát és sokaságát létrehozva.

A második részben Johann Stigelius neolatin disztichonjait költötte át Lobwasser: Die Disticha Stigelij über die Sontags evangelia des gantzen jahrs/ mit vier versen in das deutsch gebracht/ und seind die ersten zween Vers zehensilbig/ die an-