Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

A kötetszerkesztő és Rimay-filológus Szenei Molnár

A rímelést is igyekezett javítani, bár a legtöbb nehézsége talán ezen a területen volt; Újfalvi több helyütt eléggé kaotikus, bizonytalan. Az 5. versszak rímelése megdöccen a debreceni kiadányban, a hangzóilleszkedés sérül:

Engemet-is immár vidamits meg egyßer, hogy el vegye Joldgyat az faytalan ember, híveid romlását ne örüllye töbßör, kiért meg epedtem en nagy /ok ezörßer.

Szenei ugyan izorimes strófát kerekít (aaaa), ennek azonban a 3-4. sor erőszakolt rímelése az ára, ahol a 3. sorban ugyancsak csorbát szenved a hangzóilleszkedés:

Engemetis immár vidamits meg egyßer,

Hogy elvegye solgyát az faytala(n) ember,

Híveid romlá/at ne örüllye töbßer,

Kiért meg epedte(m) én nagy soc ezerßer.

A szöveghagyománynak ez bizonytalan része lehetett, ezt tükrözi a Detsi-kódex azonos strófája is, ahol az ö-ző nyelvjárás érvényesül erőteljesen:

Engömet is immár uidamicz megh egiezör hogi el uegie solgiat az faijtalan ember, hiueid romlását ne öreüllie töbßör.

Kijert megh epettem en nagi sok ezörßör.

A 12. versszak hasonló szövegromlást szenvedhetett el, amit a rímek fejeznek ki. Újfalvi ugyan a harmadik sorban egy belső és egy sorvégi rímet is alkalmaz, de a végeredmény így is gyenge:

Dicsirlekis inkab ßivemböl öröcke, mert jo voltod latom hozzam mindene/tül, hala legyen neked, hogy lelkem megmented, es az en fejemet halálos in Jégből.

Szenei talán ebben a versszakban avatkozik bele legjobban Újfalvi szövegébe, új szó kerül bele, megváltozik a szórend, ennek eredménye a heterorímes aabb versforma:

Diczérlekis inkáb ßivemböl öröckül,

Mert jovoltod látom hozzám mindenestül,

Hála légyen néked hogy lelkem énsegböl,

Megmented fejemet halálos veßelböll.

Átalakítása azonban kiterjed a versmondatra és a harmadik sor eufonikusságára is. Újfalvinál az első és negyedik kivételével (hala, hogy) minden szóban monoton

314