Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A kötetszerkesztő és Rimay-filológus Szenei Molnár
hangzást ad az „e” magánhangzó magas terheltsége (lehet, hogy ezt a központozás bizonytalansága is okozza). Szenei azonban nagyon egyértelműen és tudatosan, pontosan alkalmazza az ékezeteket (légyen néked), amelyek így megtörik az Újfalvinál érvényesülő magas eufónikus redundanciát. A harmadik-negyedik sor versmondattana is megváltozik: az állítmány a negyedik sor elejére kerül (Megmented), de vonatkozik egyaránt - visszautalva - a harmadik és a negyedik sorban szereplő tagmondatra. Újfalvinál még bizonytalan a jelentés, szemantikailag szétesik ugyanez a két tagmondat, legfeljebb laza - ám gyengülő - linearitás sejthető, rossz rímekkel; Szeneinél a két sorvégre az állítmány két igei vonzata kerül rímszóként, hangsúlyos helyzetben (énsegböl, veßelböll). így koherens gram- matikai-szintaktikai-akusztikai ismétlődés jött létre a 3-4. sor szerkezetében és a sorvégeken. Mindezek az effektusok magas rendű és összetett költői tudatosságot mutatnak Szenei esetében. A szöveghagyomány bizonytalanságát jól mutatja, hogy a Detsi-kódex azonos strófája is rontott rímeket tartalmaz: Ditserlekis inkab ßiuemböl örökke mert io uoltod hozzam latom mindönöstéül hála légion neked en teülem uegh nekül hogi megh mented lelköm halálos Ínségből. A Detsi-kódex ugyan kronológiailag - elvileg - az oppenheimi kiadvány forrásaként számba vehető lenne, néhány helyen elképzelhető szöveghatás feltételezése. Szenei Molnár azonban ezekben az években német környezetben van, csak oda érkező, ott időző magyar peregrinusokkal érintkezik, így nehezen feltételezhető, hogy hazai kézirathoz hozzájuthatott. A Detsi-kódex szövegváltozatának utolsó strófája tartalmaz egy kronológiai utalást, a szöveg mellett, két oldalt szerepel egy dátum: 1600, vagy Dézsi Lajos olvasata szerint 1609.20 Ez azonban több értelmezést is megenged: tekinthetjük a kéziratos kötetbe másolás, vagy a vers születési évszámának: egyértelmű választ pillanatnyilag nem adhatunk. (1612 második felében Molnár Albert ugyan itthon időzik, ez azonban már a bibliakiadás utáni időszak.) A Detsi-kódex mindenesetre azt bizonyítja, hogy a Rimay-versnek volt kéziratos szövegváltozata, szövegemendáló munkáját Szenei is valamely hasonló másolatból végezhette. A Rimay-vers szövegvizsgálata azt mutatja, hogy Szenei a korabeli hazai költői-filológiai gyakorlatnál lényegesen magasabb szinten és tudatosabban érvényesítette azokat a szempontokat, amelyek a hazai kiadói gyakorlatban sokszor sérültek, vagy nem jutottak kellően érvényre. Ebben segítette költői tapasztalata, igényessége, tudatossága, filológiai jártassága, de nagy segítségére volt a németországi megjelenés kedvező környezete, kitűnő nyomdai feltételei. 20 DÉZSI Lajos, Régi magyar énekeskönyvek ismertetése, Irodalomtörténeti Közlemények 1927, 72. Az eredeti kéziraton sem vehető ki egyértelműen a dátum, az lehet éppúgy 1600, mint 1609. 315
