Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

A kötetszerkesztő és Rimay-filológus Szenei Molnár

(sok francia nyelvű forrást felhasználó) szöveguniverzumára erősen támaszkodott Szenei Molnár. így olyan tág és minden korábbinál gazdagabb, összetettebb kontextusba helyezte Molnár Albert a magyar Bibliát, mint amilyenre addig még nem volt példa. Ugyanakkor a Szentírás szövege mellett szükségessé vált olyan katekhétikai-liturgikus-ekkléziológiai-eukhetikai-himnológiai művek közreadása, amelyek a református hitéleti igények széles spektrumú - szorosan liturgikus és paraliturgikus - kielégítésére is alkalmasak voltak. Mivel mindezek a funkciók egyre szerteágazóbbnak bizonyultak, a német közeg ezeket külön-külön önálló diszciplínaként értelmezte, művelte sok-sok változatban, azonban mindig adott volt a belőlük alkotott szintétikus látásmód lehetősége.

Az Oppenheimi Biblia olyan enciklopédia, amely egyaránt szolgált kézikönyvül a templomi szertartások, a prédikálás és a hitoktatás számára, olvasmányul és tankönyvül az egyén számára. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon és Erdélyben hamarosan elterjedjen a közösségi és egyéni bibliaolvasás szokása. Szenei Molnár Albert kiadásában az Oppenheimi Biblia „függeléke” tulajdonképpen a zsoltárok után álló jelentős költői antológia és vegyes liturgikus, katekhetikai igényeket kielégítő összeállítás. Erről legújabban többen is írtak a szakirodalomban, így P. Vásárhelyi Judit akadémiai doktori értekezésében, Fekete Csaba terjedelmes, önálló tanulmányt szentelt a kérdésnek, valamit H. Hubert Gabriella írásai is érintik a kérdéskört.3 A továbbiakban Fekete Csaba tanulmányának néhány megállapítását idézzük, amelyek összefoglalják az antológia keletkezésének szándékát, jellegét. „Szenei Molnár oppenheimi kiadásában jelentős többletet kapunk a zsoltárok első (herborni) kiadásához képest... A genfi dallamokra megverselt Zsoltárok könyvének semmiképpen nem függeléke a többi ének, hanem egy nagyobb egységbe integrált alkotóelem a Biblia mellett, önálló és zárt részlete az összetartozó egésznek. Énekeskönyvként pedig tömörít- vény, vagy egy teljesebb gyűjtemény váza, magja.... Szenei Molnár olyan válogatott énekeket keresgélhetett össze, amelyeket méltán a Pfalzban szokásosak mellé állíthatott.... Szenei Molnár Albert magyar énekeskönyv normáját és tömörít- vényét alkotta meg, ezt ismételten nyomatékosítanunk kell. A hazai szokás fenntartására és kiegészítésére máskor is törekedett (például az Imádságos könyve- czke fordításában). Különleges voltában nem hagyható említetlenül Balassi bűnbánó zsoltárának közlése (ezt nem a zsoltárparafrázisok első csoportjába helyezte, ennek okát jelenleg nem tudjuk jól megmagyarázni...”)4

Ehhez néhány kiegészítő megjegyzést tehetünk. Az „oppenheimi függelék” nem csak a Pfalzban ismert és elteijedt minták követését jelentette, de legalább ennyire a nassau-dillenburgi kiadványokhoz is igazodott. Herborn ekkoriban nem Pfalzhoz tartozott, hanem Nassau-Dillenburghoz, bár szoros kapcsolata van a választófejedelemséggel, de egy időben perszonálunióban élt Móric

3 P. VÁSÁRHELYI Judit, Szenei Molnár Albert és a Vizsolyi Biblia új kiadásai Előzmények és fogadtatás, Budapest, Universitas Könyvkiadó, 2006, 103-116., H. HUBERT Gabriella, Szenei Molnár Albert és a 17. századi gyülekezeti énekleskönyv-kiadás, Magyar Könyvszemle, 2003/1. 349-356. FEKETE Csaba, Szenei Molnár Albert zsoltárkiadásának mintája, Magyar Könyvszemle, 2003/1, 330-3494 FEKETE, 333, 335, 343.

305