Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Újfalvi Imre debreceni kiadványa: Spethe-Szenci zsoltárai, németországi párhuzamok
1590) Odae lyricae in aliquot Davidis psalmos, című 1567-ben, Wittenbergben megjelent latin nyelvű kötete is kitér erre a gondolatra.25 Előszavában nyomatékkai hangoztatja, hogy a zsoltárok nem egyetlen ember költeményei, így saját mostani műve sem az, hanem a Liber Hymnorum a Szentléleknek egy nagyszerű, pompás könyve, és abban nem az emberek álmai és gondolatai, hanem egy tiszta, isteni, égi tanítás fejeződik ki.26 Ez a szemlélet eleve minimumra redukálja és súlytalanítja a szerzői önállóságot, benne minden alkotói szuverénitást. Hansen Gamersfelder, Der ganz Psalter Davids, in gesangs weyse gestelt, című 1563-as nürnbergi kiadásának előszava azt állítja, hogy néki egyenesen a Szentlélek diktálta az átköltéseket és ennek köszönheti a kijelentés tisztaságához való ragaszkodást, de a művészi mód és a művészi rímek, a szónoki módszer érvényesítése is szintén isteni ajándék.27 Georgius M. Henning, Der Psalter des Heiligen Königes und Propheten Dauids: In kurtze einfeltige deudsche Reimen verfasset című kötete 1574- ben jelent meg Magdeburgban. Terjedelmes előszava általában foglalkozik a zsoltárköltészettel és a zsoltárköltővel. „Tévednek a mi időnkben mindazok, akik hamis értelmezés és téves bölcsesség szerint úgy ítélik meg, hogy jóllehet Dávid kedves zsoltáraiban sok szép nyelvi kifejezés van, de Pindarosz nyelvi kifejezését és verselését még sokkal szívesebben kell abban látni és olvasni, és abból kihallani. Ezek - állítom én - nagyot tévednek... ez nem Isten igazi megismerése, egyedül az ő szavai lehetnek az igazi üdvözítők.”28 Bizonyosan Schede Melissusra vonatkozik ez a megjegyzés 1574-ben. Világosan kifejeződik az isteni és emberi szó konfliktusa az idézetben, annak összes teológiai, művészetelméleti, beszédművészeti, liturgikus konzekvenciájával együtt. Cyriacus Spangenberg 1582-es zsoltárkötetének terjedelmes előszava 25 Witebergae, Crato; a Herzog August Bibliothek, Wolfenbüttel H:P 1519.8° Heimst. (4) jelzetű kötetét használtuk. 26 Epistola Dedicatoria: „Welchs warlich alle miteinander eitel lebendige Zeugnissen sind/ das die Psalmen Dauids nichts eins menschen Gedichte/ sondern ein herlich köstlich Buch des heiligen Geistes sind/ und nicht Menschen trewme und gedancken/ Sondern eine rechte Göttliche himlische Lehre in sich haben.” 27 Vorrede: „Ich habe mich auch des blossen Text (so alllein durch den Geyst Gottes dictiert und angegeben ist worden) als viel mir immer müglich gewesen/ beflissen/ auch alle cirzumstanz/ und umb- schwaiffende rede viler wort/ ausser desselbigen/ mit höchstem fleyß umbgangen und vermitten/ wiewol es sonst der art und sprach nach/ dieweyl es gebundene Reymen sind/ leichter und besser umbschwaiffende wort/ het mögen circumloquirt und dargebracht werden. So bin ich doch bey dem/ wie es der finger Gottes gesetzt/ und fürgeschrieben hat/ allein blieben, Dem Herren sey lob/ ehre und preißgesagt/ immer und ewiglich/ Amen.” TI 79 jelzetű kötetét a HAB-ban olvastuk. 28 A iij/r: „Und irren derhalben die jenigen sehr weit/ welche zu unsem Zeiten aus irer vernunfft und Weisheit also geurtheilt haben/ Das zwar in den Psalmen des lieben Dauids/ viel schöne Sprüche sind/ Aber des Pindari Sprüche und Versehe sein noch viel üblicher zu lesen/ und anzuhören. Diese (sage ich) jrren sehr weit/ und geben mit solchem irem Judicio an den tag/ das sie kein recht erkent- niß Gottes/ und seines allein seligmachenden Worts haben. Sondern wir haben auch in den Psalmen Dauids/ das rechte Fundament unserer Seligkeit/ welches in der Lehre von dem warem erkentniß Gottes/ von der Sünde/ vom Gesetze/ vom Euangelio/ von Vergebung der Sünden/ vom waren und allein Seligmachenden Glauben/ Item von den gaben des heiligen Geistes/ von Aufferstehung der Todten/ und dem Ewigen leben/ ist begriffen...” Wolfenbüttelben a Herzog August Bibliothek LO 2863 jelzetű kötetét tanulmányoztuk. 290
