Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Újfalvi Imre debreceni kiadványa: Spethe-Szenci zsoltárai, németországi párhuzamok

tartozik, amely a reneszánsz művészetelméleti-antropológiai gondolkodásának igen kiterjedt része.

Ez az eljárás a német neolatin zsoltárköltészetben is elfogadottnak tekinthető, lépten-nyomon találkozunk vele. Természetesen a szinkretizmus bonyolult, olykor nagyon is kényes egyensúlyt valósít meg, hiszen részben az antikvitás és reneszánsz antropológiai, művészetelméleti, poétikai, retorikai elveit működteti, ugyanakkor ragaszkodnia kell a zsoltárok könyvének a Szentlélek által kinyilatkoztatott meghatározottságához. Fokozatosan megszilárdul a kettős pólusú szerkezet, a német zsoltárköltészet hatalmas univerzumában e két pólus között az átmenetek végtelen sokasága jön létre, a zártan liturgikus és a poétikai-retorikai princípiumok felé hajló elvek szerint.12 Azt is láthatjuk azonban, hogy csak a hugenotta zsoltár német recepciója németül és latinul is igen gazdag és tagolt formációkat hozott létre, és itt is megtalálhatjuk e kétpólusú fejlemény sok változatát: vagyis a szorosan liturgikus és az attól lazán, vagy erőteljesebben elváló fajtákat.13 A kérdésben rejlő konfliktus lehetőségét jól szemlélteti Paul Schede Melissus példája.

Andreas Spethenek egy másik műve talán még jobban megvilágítja szerzőjének erről kialakított elveit. Evangeliorum quae diebus dominicis per totum anni spácium in Ecclesia Dei vulgo legi et doceri solent, Paraphrasis, et pii exercitii gratia in usum iuuentutis diuuerso carminum genere simplicissime reddita című munkája 1592-ben, Herbornban jelent meg.14 Ajánlása Spethe verseit a poetica evangelicához tartozónak tekinti. Részben a zsoltárköltészet hatalmas és változatos világa ez, de mellette találjuk a legkülönfélébb kegyességi célú költői műfajokat. Közöttük vannak liturgikus jellegűek (ezek elsősorban iskolai használatra készültek), didaktikus jelleggel, a keresztény ünnepkör alkalmaihoz illeszkedve. Ez a költészet részint a múzsák és Apolló által ihletett (inspiratus), részint a Szentlélek tölti az alkotóba (implerit) és attól afflatus.15 Ez a két erő hozza létre a delectum verborumot (a szavak gyönyörködtetése), és ez együtt adhat üdvértéket és gyönyörködtet a poézis örömével. Nem ritkán

12 Hans-Georg KEMPER, Deutsche Lyrik der frühen Neuzeit, Band 1 Epochen- und Gattungsprobleme Reformationszeit, Tübingen, Max Niemeyer Verlag, 1987. Különösen a Reformation und gemeiner Mann című fejezet: 147-246. valamint uő: Deutsche Lyrik der frühen Neuzeit, Band 2 Kon- fessionalismus, Tübingen, Max Niemeyer Verlag, 1987. különösen a Calvinistische Frömmigkeit und Krisen-Bewährung, 198-213.

13 Inka BACH-Helmut GALLE, Deutsche Psalmendichtung vom 16. bis zum 20. Jahrhundert, Untersuchungen zur Geschichte einer lyrischen Gattung, Berlin- New York, Walter de Gruyter, 1989. Különösen az Übertragungen des Hugentottenpsalters, az Ein Psalter in jambischen Reimpaaren, valamint a Lateinische Psalterien des 16. Jahrhunderts in klassischen Versmaßen című fejezetek: 114-146.

14 Evangeliorum quae diebus dominicis per totum anni spácium in Ecclesia Dei vulgo legi et doceri solent, Paraphrasis, et pii exercitii gratia in usum iuuentutis diuuerso carminum genere simplicissime reddita ab Andrea Spethe stolbergensi notario publico, et Comitatus Westerburgici Praefecto, Herbornae, 1592.

15 Ajánlás: „Dominus noster Iseus Christus spirito suo te implerit, animumque tuum ad pium hoc opus suscipiendum, magno haud dubie usui et emolumento quam pluribus futurum, accenderit, qui ex hoc tanquam sacro fonte uberrimo et literas et Musas cum rerum spiritualium cognitione, haurire poterunt.”

286