Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Újfalvi Imre debreceni kiadványa: Spethe-Szenci zsoltárai, németországi párhuzamok

találkozhatunk Spethe latin költészetében a szinkretizmus különböző - mikro és makro struktúrák szintjén érvényesülő - változataival. (Ezért nem meglepő, hogy Johann Stigelius a 23. zsoltárnak propempticon-formájú parafrázisait írja, vagy Nicolaus Selneccer ugyanebből hellenisztikus mintájú kalligrammát, vagyis képverset fabrikál, Lobwasser egyik zsoltárátköltése - éppen a 42. - pedig a keresztény emblematika sajátosságait mutatja a kép és szöveg egységével, de immáron tökéletesen kilépve a liturgikus funkcióból.)16 Kettős imitatio öröme és feladata a zsoltárköltőé, részben a Biblián és Isten szaván nyugvó kegyesség, másrészt az antik minták ötvözése azzal, ami történhet grammatikai, poétikai, retorikai jelentésszinteken és eszközrendszerrel.17

Ecloga pastoralist ír Spethe, amelyben Meiboeus és Sylvanus beszélgetnek Jézus születésének örömhíréről.18 Szapphoi versszakokban meséli el a vízkereszt jelentését, majd paraphrasis dialogica következik Lukács 11. fejezete alapján, amelyben a beszélő személyek: Lucifer, Christus, Daemonium, Homo Liberatus, Turba populi, Mulier.19 Spethe szándéka szerint is zsoltárát16 Vö. e kötet Lobwasser-tanulmányával. Selneccer versének alcíme utal is a hellenisztikus kalligram- ma eredetére: Syrinx bucolica.

17 A Herzog August Bibliothek, Wolfenbüttel A:so. 16 Poet. (2) jelzetű példányát használtuk. Ajánlás: „Quare quemadmodum aliorum studia qui in poemate vertendo et excolendo operam suam navarunt, magnifice laudo: ita maxime probo, quod Musas tuas ad celebranda divina oracula, ornandamque religionem exuscitaris. Qua quidem re innuis spiritum poetarum sedibus aetheris venire, et coelestem quendam motum singulare Dei donum esse. Proinde poetis nihil tam familiare esse debet, quam omnem facultatem scientiamque suam ad res divinas illustrandas conferre, aliosq ad Dei laudes praedicandas hortari. Gaudeo itaque mihi, tibi vero ex animo gratulor, qud Dominus noster Iseus Christus spirito suo te implerit, animumque tuum ad pium hoc opus suscipiendum, magno haud dubie usui et emolumento quam pluribus futurum, accenderit, qui ex hoc tanquam sacro fonte uberrimo et literas et Musas cum rerum spiritualium cognitione, haurire poterunt. Haec enim Euangeliorum poetica expositio, generosos et praestantes bonae indolis iuuenes ad studium poetices inuitat. Et quia pro vario carminis genere, et metri ratione, delectum verborum et phrasium elegantissimarum requirit ad eloquentiae studia conservanda, plurimum conducit, multum denique lucis ad germanam scripturarum sententiam recte intelligendam subministrat.... Nam cum carminis ratio usitatas sacrarum literarum figuras non admitteret, non iudici solum, sed et singularis facultatis fuit, omnia otia dicere, ut neque de Salvatoris nostri sententia aliquid muteretur, neque delicatae Latinorum aures inusitata carminis phrasi offenderentur.... Gratias itaque Deo omnium bonorum fonti et filio eius coaeterno Ecclesiae fundatori et servatori, et Spiritui sancto, distributori variorum donorum in usum Ecclesiae et ago et habeo, quod sibi per repurgatam Evangelii doctrinam, huc usque Ecclesiam hisce in locis collegit, contra omnes insidias et insultus callidi et antiqui serpentis Satane, tyrannorum et haereticorum protexit, subinde excitat pios homines, quorum vigiliis et studiis in sacrarum literarum interpretatione collocatis, Ecclesiam iuvat, regit et conservat, mentesque exuscitat, ut ardentiori animi desiderio linguarum scientiam et lucem doctrinae coelestis appetant, et eius pleniori cognitioni studeant.... Cum denique Psalmos Dauidicos a praelustri viro Domino Doctore Ambrosio Lobwassero e Gallica in vernaculum nostram linguam translatos, mensuris et terminationibus suis metricis, Latine, suauiter imo, reddideris, et quam felicissime composueris: unum hoc abs te contendere mihi liceat, quod sane exopto, et utinam devotionis meae aliquando, idque propediem, conuincar, ut dulcissima illa divinae mensae fragmenta, ne quid pereat, aut quod res magni laboris et multae industriae est...” Sigfridus Schnubius Ecclesiae Geomundensis Praepositus

18 Uo., 39. In Sacrosanctam Iesu Christi filii Dei patris aeterni, et de Spiritu sancto incarnati hominis, Domini Immanuelis et Saluatoris nostri optimi maximi ex Maria virgine natiuitatem.

19 A Máté 22. fejezetének átköltése során meglepő módon intertextus felhasználására bukkanhatunk, ami a közismert Vergilius-idézet - kis átalakítással - az Aeneisből: „Inde toro Rex (pater Aeneas) iste suis sic orsus ab alto.”

287