Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A hesseni protestáns Szent Erzsébet-recepció jellemzői, határai Szenei Molnár Albert műveiben
Wigand Gerstenberg Landeschronik című műve Thüringiai Lajost miles christianusként ábrázolta, Erzsébet élettörténete pedig Krisztus-történetként (als Christusgeschichte) jelent meg. Ezzel új hierarchia keletkezett Erzsébet javára, Lajos jelentősége halványodott. Kifejeződött ez abban is, hogy Lajos thüringiai kultuszhelye (sírhelye) súlytalanabbá vált Erzsébet marburgi kultuszhelyével (Erin- nenrungsort, Memorialort) összevetve. Jól kiumutatható azonban az emlékezethelyek vetélkedése is (Erinnenrungskonkurenz): Johannes Rothe Düringische Chronik című műve a thüringiai emlékezethelyek (Eisenach, Meißen, Wartburg) jelentőségét hangsúlyozták a hesseniek rovására. Gerstenberg azzal is gyengítette a hagiográfikus múltat, hogy a humanisták módszerét követve a hesseniek őseiként mitologikus elődöket „talált” a trójaiakban, Nagy Sándor népében és a rómaiakban is.21 A 16. században népes hesseni történetírói iskola alakul ki, amelyet jelentős mértékben támogat, sőt megrendelésekkel lát el Fülöp fejedelem. Wigand Lauze fejedelmi főhivatalnok, egy időben a hainai, merxhauseni és hofheimi kórház vezetője: monumentális hesseni krónikát írt. Legközelebbi szellemi társai a hesseni reformáció első generációjához tartozó humanisták: Eobanus Hessus, Euricus Cordus, Mutianus Rufus. A képzett humanizmus és a lutheri teológia történetszemléletének két sarokpillére.22 Két lapon tárgyalja és értelmezi a régi vallási - vagyis reformáció előtti - tradíciót, abban Erzsébet kultuszát. A csodatételeket hazug és haszontalan fecsegésnek (lugen vnd vnnutz gewesch) nevezi, ellenben csodálattal ír mély hitéről, a szegények iránti önfeláldozó szeretetéről besteht darin, warum welche Erzählung zu einer bestimmten Zeit als Identitätserzählung gelesen wurde oder unter welchen Diskursbedingungen überhaupt gelesen werden konnte.... In ihrer Geschichtshoheit imaginierte sich die landgräfliche Familie nicht nur selbst, sondern sakralisierte ihre Herrschaft durch eine emphatische Tradition. Historiographie besaß eine zentrale Bedeutung für die Formierung von herrschaftlichen Erinnerungskulturen.” Különösen 48-75: Das Zentrum der histo- riographischen memoria: Die heilige Elisabeth c. fejezet és 159-179: az Expansionistische Politik und Geschichtsschreibung unter Landgraf Moritz. Die »Hessische Chronica« Wilhelm Dillichs 21 Uo., 55-7422 Fuchs „entkirchlichte Heilsgeschichte”-ként jellemzi szemléletét: eszerint a középkor nem tekintette igazán fontosnak, szilárd pontnak az emlékezetet a történelem folyamatában. 264
