Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A hesseni protestáns Szent Erzsébet-recepció jellemzői, határai Szenei Molnár Albert műveiben
ereklyetartója, a kegyhely rituáléi, liturgikus funkciói hirdették a vallási emlékezethelyek (religiöse Erinnerungsorte) minden sajátosságát. Fülöp radikális döntése az emlékezethely alapvető attribútumait számolta fel: a relikviák eltüntetése megszüntette a hagiográfikus indokot, kiiktatta a liturgikus funkciókat és reprezentációt; igaz, nem semmisítette meg a kultusz ikonográfiái hordozóit. A Philippsteint egy szekularizált kolostorban állították fel (távol a korábbi emlékezethelytől), egy olyan deszakralizált térbe helyezték, amelyet éppen a reformáció fosztott meg korábbi funkcióitól és jelentéseitől. Új emlékezethely keletkezett, amelynek kioltották korábbi hagiográfikus tartalmait, helyette a hessei dinasztia politikai legitimációja, legfontosabb genealogikus (egyben történelmi) személyisége a reformáció biblikus szeretetszolgálatának szimbolikus alakjaként jelent meg, elutasítva-parodizálva a szerzetesség hazugnak minősített értékeit. A dombormű kompozíciója is jól kifejezi ezt, amelynek nagyobb fele a hatalmi-dinasztikus reprezentáció eszközeit mutatja be: Fülöp álló, egész alakos figurája az óriási családi címerpajzzsal. A másik fele többalakos, zsúfoltabb, bár plasztikai nyelve, színhasználata kiérlelt és igényes. Erzsébet a fejedelem szimmetrikus párja (heraldikailag is ezt fejezi ki a magyar címer), alakját erősen takaija a kartus, egészében azonban nem az ő dominanciája szervezi a képet. Ennek ellenére két pólusú az alkotás: a páncélos-fegyveres fejedelem a hatalmi-dinasztikus-politikai jelentés kifejezője, a másik póluson Erzsébet alakja szervezi és hierarchizálja a jelenetet, amely szakrális-spirituális-genealogikus-nacionális jelentésű. A továbbiakban szűkül a korábbi hagiográfikus sokértelműség, így Erzsébet köpenye, az üvegkehely és az öv a fejedelmi család múltjának histo- rizálódott - kivételesen megbecsült - tárgyi emlékévé válik. Őrzésük, bemutatásuk, reprezentációjuk azonban határozottan nem-szakrális - hanem világi - terekben, közegben történik, ami eleve kioltja korábbi csodatévő hatásértelmezésüket. Lényegesen átalakul a korábbiakhoz viszonyítva a szent és a fejedelmi család közötti kapcsolati összefüggés. Korábban egyértelmű hierarchia érvényesült, a reformációval ennek fordítottja zajlik: az Enthierarchisierung. A pénzérméken és pecséteken a fejedelmi család korábbi tagjai térdelve jelennek meg a trónuson ülő szent előtt, várva annak áldását. Ehhez viszonyítva lényegesen eltérő szemléletű a Philippstein ábrázolása. 3A kiteijedt hagiográfiai kezdetek után a 15. században már új historiográfus nemzedék jelentkezett, amely a hesseni uralkodói dinasztia történelmi legitimációját tűzte ki célul. Ez jelentős mértékben átalakította a hagiográfikus hagyományokat, szemléletet. Thomas Fuchs részletesen elemzi ezt a folyamatot, a- melynek jellemzője a „fundierende Erzählung”. Ez új csoport- és személyiségidentitásokat alakít ki, amelynek egyre szilárdabb célja a hesseni uralkodó dinasztia sokoldalú legitimációja, uralkodói emlékezetkultúra- és politika kialakítása.20 20 Thomas FUCHS, Traditionstiftung und Erinnerungspolitik: Geschichtsschreibung in Hessen in der Frühen Neuzeit, Kassel, Verein für Hessische Geschichte und Landeskunde, 2002, 10: „Eine ’fundierende Erzählung’ stellt demnach eine Konstruktion von Geschichte dar....Die eigentliche Frage 263
