Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A hesseni protestáns Szent Erzsébet-recepció jellemzői, határai Szenei Molnár Albert műveiben
2. 1539- május 18-án a marburgi Elisabeth-Kircheben Nagylelkű Fülöp hesseni tar- tománygróf parancsára és jelenlétében megnyitották Szent Erzsébet ereklyetartóját, a csontokat onnan kiemelték és egy titkos helyre szállították. Ezt követően ünnepi istentiszteletet tartottak, a sekrestyét pedig bezárták. Az eseményen részt vett száz rangos hesseni-marburgi személyiség; annak egyik irányítója volt az egyetem rektora: Johannes (Ferrarius) Eisermann és Adam Krafft, udvari teológus. Az istentiszteleten Krafft Mózes V. könyvéből a 6,13 alapján prédikált: „Az Urat, a te Istenedet féld, és őt szolgáld, az ő nevére esküdj”. Krafft prédikációja tisztán reformátori alapon utasította el a szentek s azok relikviáinak kultuszát, közbenjáró szerepét.7 Mindez visszanyúlik 1528-ra, amikor a tartománygróf lepe- csételtette a sekrestyét, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy visszaszorítsa a szent erőteljes kultuszát. A Deutscher Orden természetesen heves tiltakozással fogadta az eseményt, és a következő években energikusan törekedett a földi maradványok visszahelyezésére. A schmalkaldeni szövetség 1547-es mühlbergi csatavesztése után a tartománygróf - Nagylelkű Fülöp - császári fogságba esett, és a Német Lovagrend követelését végül - igaz, csak átmenetileg - sikeresen érvényesítette. Volker Leppin, Peter Langen és Thomas Fuchs legújabb tanulmányai, monográfiái mutatják be az Erzsébet-kultusz humanista-reneszánsz és igen korai protestáns recepcióját. Ferrarius Montanus (Johannes Ferrarius [Eisermann], 1485-1558) 1518-ban 1517 hexameterből, három részből álló, latin nyelvű kise- poszt írt In vitam divae Helisabet Hungarorum regis filiae libri tres címmel. A hesseni származású szerző wittenbergi tanulmányok után ott lett professzor, majd rektora az egyetemnek. 1523-ban áttelepült Marburgba, Nagylelkű Fülöp bizalmas köréhez tartozott. Vicekancellárja, majd az egyetemnek is professzora, annak alapítása után legelső rektora, többször is betöltötte ezt a tisztséget. (Ebben a minőségében vett részt az 1539-es ceremónián az egyetem rektoraként, Erzsébet hamvainak eltávolításán.) Műve tulajdonképpen a fejedelmi tükör (Fürstenspiegel) és az ókori panegyricus sajátos keveréke. Látásmódjában gyakran alkalmazta az antik történelem és mitológia párhuzamait, így kompozíciója erősen szinkretisztikus jellegű. Ugyancsak feltűnő módon mellőzte a csodatételek ábrázolását, így kimondatlanul polemizált a korábbi hagiografikus diskurzussal. Ferrarius - mint hesseni származású szerző - érezhetően csökkentette a thüringiai helyszínek jelentőségét Erzsébet életútjában, inkább Mar- burgra helyezte a nyomatékot.8 Eoban Hessus a 16. század első felének jelentős 7 Adam Krafft (1493-1558) Fuldában született, itt járt a kolostoriskolába, 1512-ben matrikulált az erfurti egyetemen. 1514-ben baccalaureus, 1519-ben magisteri fokozatot szerez. Itt csatlakozik a német humanisták: Mutianus Rufus, Euricus Cordus és Eoban Hessus köréhez. 1519-ben a lipcsei disputa alkalmából ismerte meg Luther és Melanchthon reformátori elveit, csatlakozik a reformációhoz. 1522- től Fuldában pap, 1523-ban Hersfeldben, 1525-től Nagylelkű Fülöp udvari prédikátora Kasselben. 1526-ben elkíséri a fejedelmet a speyeri birodalmi gyűlésre. A marburgi egyetemen a teológia professzora lesz, így fontos szerepet játszik egyházpolitikai események-folyamatok formálásban. Egyik kezdeményezője és végrehajtója a kolostorok szekularizációjának és protestáns kisajátításának. A hesseni lutheránus egyház generális vizitátora. 8 Elisabeth von Thüringen - eine europäische Heilige, Katalog, Im Namen der Wartburg-Stiftung 257
