Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A hesseni protestáns Szent Erzsébet-recepció jellemzői, határai Szenei Molnár Albert műveiben
Ahesseni protestáns Szent Erzsébet-recepció jellemzői, határai Szenei Molnár Albert műveiben í. 1235. május 27-én, három és fél évvel halála után IX. Gergely pápa a perugiai dominikánus kolostor templomában szentté avatta Árpád-házi Szent Erzsébetet. Az ezt kihirdető irat június elsején jelent meg „Gloriosus in majestate sua...” kezdettel. Vele kezdődik a szentek kultuszának egy markánsan megújuló fejezete. Gyorsan és tartósan visszasugárzott Erzsébet szentsége és nimbusza a hesseni hercegi családra. 1236. május elsején Marburgba érkezett a német-római császár is, hogy tisztelegjen az új szent előtt. 1264-ben szétválik Hessen és Thüringia, ebben fontos szerepet játszott Brabanti Zsófia és fia: Heinrich. A Deutscher Orden egy okirata 1320-ból már így kezdődik: „In nomine Dei, qui virtute verbi condidit universa, et in nomine beate Elyzabeth, que suis virtutibus totam Germaniam decoravit.” Természetesen lehetetlen és célszerűtlen is lenne most a hatalmas Erzsébet-hagiográfiai szakirodalomról szólni, mindössze néhány áttekintő munka tanulságait használtuk fel. Különösen hasznos volt Matthias Werner Mater Hassiae - Flos Ungariae - Gloria Teutoniae című átfogó tanulmánya.1 Kiterjedt himnológiai része is volt az Erzsébet-kultusznak. A 14. század végén Fritzlarban maradt ránk egy himnusz Ave mater Hassiae címmel. Mutatóba néhány sora: „...florum nardi cassie/ dulcoribus fulcita/ tu regalem ortum ducens/ Elisabeth mundo lucens/ velut gemma polita/ mundi fugam fallaciam/ precamur horis cunctis/ impetra vivis gratiam/ et requiem defunctis.” A 13. századi Gaude Sion és a Letare Germania Erzsébetre vonatkozó néhány sora: „Gloria Teutoniae, virtutum gemma, sophiae fons, decus ecclesiae fidei flos, norma juvente, mater egenorum, morbi medicina, reorum spes,/ te de regum ramis nata/ Juste vere sis vocata/ Tu dei saturitas.”2 Egy másik fritzlari himnusz így kezdődik: „Ave, rosa Ungarorum,/ Elisabeth, lux iustorum, /Tu patrona Almanorum”. 1382-ben írta Heinrich von Langenstein prédikációját Hassie dea et Germanie diva patrona címmel. Benne találhatók a következő sorok: „O felix Germania, Hassia beata, civitas sancta Marpurg, tanto consecrata deposito, tanti custos et conscia sacramenti.”3 1405-ben a következőképpen fogalmaz Erzsébetről egy rendeletében Johann, mainzi érsek: „Almanici dyadematis margarita precipua in veneracioni (sic!) solempni apud exteras festivatur naciones et tamen in terra, qua...propriis gressibus ambulavit, apud communem populum remisso quodam vel saltem nullo solempnitatis obsequio veneratur”. Erzsébet-kórházak jöttek létre: Eschwege, Rotenburg, Spangenberg, Reifenisten, Werra. Erzsébetnek nemzeti, regionális és lokális attribútumai alakultak ki és állandósultak (Stammuter, Hauptfrau, Spit1 Matthias WERNER, Mater Hassiae - Flos Ungariae - Gloria Teutoniae: Politik und Heiligenverehrung im Nachleben der hl. Elisabeth vün Thüringen, in Politik und Heiligenverehrung im Hochmittelalter, Hrsg. Jürgen PETERSOHN, Jan THORBECKE, Verlag Sigmaringen, 1994, 449-541. 2 Karl E. DEMANDT, Verfremdung und Wiederkehr der Heiligen Elisabeth, Hessisches Jahrbuch für Landesgeschichte 22,1972,120-121. 3 WERNER, 1994, 516-517. 2 55
