Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A kulturális és az önreprezentáció feszültségei - Filiczki János verses ajánlásai Szenei Molnár Albert zsoltároskönyvéhez
„Psalterium tuum, quod aeque ac Aethiopicum intelligo...” G. Rem,1607. A kulturális és az önreprezentáció feszültségei — Filiczki János verses ajánlásai Szenei Molnár Albert zsoltároskönyvéhez 1. Amint az ismeretes, 1607 pünkösdjén jelent meg Herbornban Szenei Molnár Albert zsoltároskönyve. Tekintélyes fejedelmi pártfogóknak - a pfalzi választófejedelemnek és a hesseni tartománygrófnak - ajánlotta művét, az ajánlás latin és magyar nyelvű. Ezt követi két verses ajánlás: az első latin nyelvű, Georgius Rem írta, a második magyar: szerzője Filiczki János. Utána áll a magyarországi és erdélyi egyházaknak szánt ajánlás magyar nyelven. Szenei műveinek összetett praeliminariái bonyolult jelentésképzést teremtettek, különösen jól mutatja ezt az 1604-1611-1621-es szótárkiadás, de az 1610-es grammatika is hasonlójellegű. Bennünket most a Psalteriumban lévő két ajánlóvers érdekel, és a belőlük levonható konzekvenciák. A második dátuma a következő: „Sigenae Nassoviorum VII., Calend. Maji 1607. Joh. Filiczki Farkasfalvanus, S. S. Theol Studiosus.” A Szenei Molnár kéziratos hagyatékát őrző (Collectio Molnariana, MTAK) kollekcióban találunk egy Filiczki Jánostól származó autográfot, amelyet Molnár beleillesztett gyűjteményébe. A szöveg egy három oldal terjedelmű verses ajánlás Szenei zsoltároskönyvéhez. Szerzője dátummal és aláírással látta el: „Sigenae Naßoviorum Diel preCVM, VII. Calend. Mal, Johannes Filiczki Farkasfalvanus S. S. Theosophiae Studiosus.” Filiczki János chronosztichont alkalmaz, a maiusculak kiadják az évszámot, vagyis 1607. A két dátum alapján megállapíthatjuk, hogy szerzőjük ugyanazon a napon - vagyis április 25-én - fejezte be mindkét ajánló versét, a második vers mégis kimaradt a kiadványból. Ez viszonylag terjedelmes, hatvan sornyi hosszúságú. Jelenlegi ismereteink szerint ránk maradt a vers autográfja Szenei gyűjteményében, ezen kívül két nyomtatott kiadása látott napvilágot: először Filiczki verseskötetében, majd Johannes Philippus Paraeus adta ki nevezetes antológiájában.1 1 FILICZKI Johannes de Filefalva, Carminum Liber Primus, Basileae, Typis Johannis Schroeteri, 1614, 54-56, RMK III, 1130, Delitiae Poetarum Hvngaricorum, Nunc primum in hac Germania exhibita a Joh. Philippo PAREO, Francofvrti, Nicolaus Hoffman, 1619, 508-510, RMK III, 1245. Filiczki versének szövege a frankfurti editióban teljesen megegyezik a baseli kiadás szövegével. Az antológiát kiadója kétségkívül a magyar neolatin költészet nyugat-európai reprezentatív kötetének szánta, amely a neves Delitiae... sorozat része, annak 5. darabja. A szerkesztő Pareus a könyvet Bethlen Istvánnak ajánlotta. A kötet egyik fő célja kétségkívül Janus jelentőségének felmutatása. Érdekességként megjegyezhető, hogy a gyűjteményben Thuri Györgynek két elégiája (IX„ X.) is Paul Schede Melissust idézi, jelentőségét méltatja. Ez azért figyelemre méltó, mert a korszak egyik legjelentősebb neolatin költőjének magyar recepcióját bizonyítja, aki mellesleg neves zsoltárköltő is volt német nyelvű átköltésével. Eddig nem regisztrálta még a kutatás bármely korabeli magyar szerző 23 5
