Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

Arbor Haereseon A wittenbergi történetszemlélet ikonográfiái ábrázolása Szegedi Kis István Speculum pontificum Romanorum című művének 1592- es kiadásában

era simulantes, in Ecclesiam ingressi sint...”12 Különösen a római Antikrisztushoz tartozók a legveszedelmesebbek, hiszen az igazi tanítást akaiják meghamisítani, erővel elnyomni.

Szegedi Kis műve a reformáció évszázadának rendkívül terjedelmes An- tikrisztus tárgyú irodalmához tartozik, amely korábbi évszázadok látásmódját is folytatja. A „De initiis et progressu imperii Pontificii” című fejezet az Antikrisz- tus kialakulásának, változásának történelmi folyamatátvizsgálja. Forrásai szerint elődjének meggyilkoltatása és gálád házasságtörés után került Phocas a császári trónra. Ez az uralkodó a pápa-Antikrisztus világra segítője, mert 606-ban rendeletileg, 607-ben pedig zsinati határozattal nyilvánította a pápát „minden püspök” urának és főnökének, ezzel a döntésével mind közjogilag, mind egyházilag szilárd alapot teremtett a pápaság intézményének: „Sub isto itaque Phoca tyranno et Caesaricida (quod is Papis mysterio non vacat) Papismus et Mahumetismus simul sunt exorti: qui multis in regionibus doctrinam de Filio Dei corruperunt, obscurarunt, labefactarunt. (Kiemelés tőlem: I. M.) Nam altero eiusdem Phocae Caesaris anno, penes Bibliandrum, Mahometus Alcoranum recitavit: ita ut simul (inquit) experge fiant tria capita Aquilae, iuxta divinum somnium ex 4. Esdrae libro: scilicet Phocas ipse, papa Bonifacius et Mahumet Arabs.”13 Mindez 656-ban történt. Később még az áttekintő alfabetikus mutatóban is egymás mellett sorolja föl s egyazon időpontra helyezi a pápaság és a mohamedánizmus születését.: Mahometismus eodem tempore cum Papatu ortus.14 Egybetartozásukat, azonos időben, egyszerre való születésüket (simul sunt exorti) nyilván fontosnak tekinti, ezért ismétli meg azt többször is, ugyanis az Antikrisztus genezisében, fejlődésében párhuzamos, összetartozó a pápaság és a mohamedánizmus, mindkettő annak tartalmi eleme, vagyis megkettőződik. Az Antikrisztus eme kettős sajátosságát Bucsay Mihály tanulmánya nem regisztrálja, csak a pápaság éa a pápa antikrisz- tusi jellegét vizsgálja. Pedig mind a hazai reformáció, mind a németországi, de a svájci is ismeri és bőségesen szolgáltat is rá példákat e századból. Kutatási eredményeit e tárgyban - hatalmas forrásanyag fölhasználásával - Őze Sándor összegezte „Bűneiért bünteti Isten a magyar népet” című könyvében.15

12 Speculum pontificum Romanonim, 1592.

13 Uo.: 5. Szegedi Kis itt nyilván a Theodor Bibliander szerkesztésében 1543 - tói sok kiadást megért és Baselben számos változatban megjelentetett nagy antiturcica antológiából idézett, amely a Korán szövegét is közreadta: Mahumetis Saracenorum principis eiusque successorum vitae, doctrina ac ipse Alcoran. A kötet nemzetközi szerzőgárdájában (Paulus Jovius, Felix Petantius, Aeneas Sylvius Piccolomini - II. Pius pápa, Nicolaus de Cusa, Ricoldus de Montecrucis, J. L. Vives, J. Sadoletus, Christophe Richier) természetesen két magyar szerző is szerepel: Georgius de Hungária és Bartholo- maeus Georgievics.

14 U.o.: 236.

15 ŐZE Sándor, „Bűneiért bünteti Isten a magyar népet”— Egy bibliai párhuzam vizsgálata a XVI. századi nyomtatott egyházi irodalom alapján, Budapest, A Magyar Nemzeti Múzeum Művelődéstörténeti Kiadványa, II. 1991.

176