Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
Arbor Haereseon A wittenbergi történetszemlélet ikonográfiái ábrázolása Szegedi Kis István Speculum pontificum Romanorum című művének 1592- es kiadásában
feldolgozás követett.4 A második kiadás kezdeményezője és a német nyelvű átdolgozás elkészítője valószínűleg Nicolaus Höniger volt. Eredetileg már Szegedinek, majd utóbb Hönigernek közös forrása volt az angol John Bale 1558-ban Baselben, latinul megjelent munkája: Acta Romanorum pontificum, a dispersione discipulorum Christi usque ad tempora Pauli quarti, qui nunc in Ecclesia tyranni- sat....5 Bale nyitott volt a protestantizmus németországi és svájci irányzatai és központjai felé, éppúgy dicséri Melanchthont és Luthert, amilyen megbecsüléssel szól Buliingerről, vagy lelkesedéssel emlegeti Kálvint. A német átdolgozó Nicolaus Höniger, akinek Spiegel Des Weltlichen Römischen Bapsts... című műve 1586-ban jelent meg.6 Szegedi Kis eredeti művének témája ekkleziológiai, amely a szentségek, szertartások, és egyházszervezet kérdéseit, az elvi-egyháztani érvelést tette pápaságkritikájának gerincévé. Mérlegelte és cáfolta a pápaság exegetikai, dogmatikai és egyházjogi indokait. A Speculum... a pápák „emberi szerzéseit” leplezte le, az egyházkormányzás, istentisztelet, egyházi élet legterhelőbb torzulásait, a pápák antikrisztusi jellemzőit bizonyította, érvelése tehát elsősorban elvi-teoretikus, az egyház deformálódását dokumentálja hatalmuk alatt. Ezt követik a pápák életéből vett erkölcsi bizonyítékok, amelyek egyéni életük antikrisztusi rútságait mutatják be, ez azonban csak kiegészítő része a korábbi érvelésnek. Az 1586-os második kiadás lényegesen eltér az elsőtől. A leglényegesebb különbség az, hogy Höniger sok kiegészítő elemmel bővítette Szegedi eredeti művét. Verses betétek sokaságát építette be, amelyek jelentős része korábbi, vagy a közelmúlt reneszánsz költőinek heves pápabírálatai, pasquillusok, polemikus dialógusok, nagyobb részük egy ugyancsak baseli - 1553-as - kiadású neolatin antológiából származik: Sylva carminum in nostri temporis corruptelas, praesertim religionis... ex diversis autoribus collecta. A neves szerzőgárda Janus Panno- niustól Conrad Celtisen át Ulrich von Huttenig terjed. Helyet kap ebben a kiadásban a 133-153. lapokon egy pápaellenes gúnyirat Epistola P. Aesquilli de eodem (ti. III. Pál pápáról) címmel. Az 1592-es harmadik kiadásból (RMK III, 830) ez az epistola elmarad, de szerepel Erasmus 1513-ban, II. Gyula pápa halála után írott nevezetes, csúfondárosan kíméletlen pápabírálatának - Dialogus de Iulio II. elegans et festivus, a Julius exclusus e coelisnek (A mennyekből kizárt Gyula) - teljes szövege.7 Itteni szerepeltetését azért is érdemes számon tartani, mivel 4 RMK III, 727, 747, 748. 5 BUCSAY, 1973,125-133. 6 Spiegel des Weltlichen Römischen Bapsts... Der erste Theil. Alles mit sonderm fleiss, Mühe und Arbeit aus vielen Geschichtsschreibern von der Bäpsten Geschichten,Thaten und Handlungen zu Nutz dem Christlichen Leser zusammen gezogen, und nach dem Lateinischen Speculo Romanorum Pontificum des Hochgelerten Herrn D. Stephani Szegedini, mit weitleuffigern Historien ausgeführt, gerichtet: Durch NICOLAUM HÖNIGERN Königshof ensem Ostrofrancum. 7 Ezen Erasmus-mű szerzőségét Bucsay valamiért bizonytalannak mondja („...Erasmusnak tulajdonítják...”, 153), holott az Erasmus-filológia már régebben egyértelműen bizonyította a mű és szerzője kapcsolatát. Vő. Opus Epistolarum Desiderii Erasmi Roterodami, denuo recognitum et auctum per Percy Stafford ALLEN, Tomi I—XII, Oxonii, 1906-1948, a Julius Exclusus-tn: II. 418. ff. (Preface to 502). A szerzőség bizonyítására továbbá: W. K. FERGUSON, Erasmi Opuscula, The Hague, 1933, 38-64 Jan HUIZINGA, Erasmus, Deutsch von W. KAEGI, Basel, 1941, 101-102, A., FLINTNER, Erasmus im Urteil seiner Nachwelt, Tübingen, 1952,12. 174
