Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához
magyarság és Magyarország laudatiojává szélesedik, amelynek során történelmi érveket is felsorakoztat. Legelső mondata a magyarság egyik korabeli, legismertebb attribútumát fogalmazza meg, voltaképpen a kereszténység védőbástyája, a Propugnaculum Christianitatis toposzát: Pannonia évszázadokon keresztül mintegy védelmező fala volt egész Európának, nagy erkölcsi kiválósággal és sikerrel, saját vérével oltalmazta Itáliát és Germaniát és megszabadított bennünket a török haramiáktól. (A Propugnaculum-toposz tartósan megmarad Melanchthon értékszemléletében Magyarország egyik lényegi attribútumaként. Ezt lehetővé teszi az a szinkretisztikus szemlélet, amelyet a történelem-értelmezésben működtet, amelynek fontos eleme az antikvitás kulturális paradigmarendszerének folyamatos tudatosítása és érvényesítése. Ez annak ellenére érvényesül, hogy vele párhuzamosan működik az eszkatologikus történelem-értelmezés is. Luther viszont a leghatározottabban elutasítja a védőbástya szerepértelmezés lehetőségét, Melanchthon ebben jóval „engedékenyebb”.) A wittenbergi pereg- rináción megforduló magyarok biztosan megismerték az eltérő álláspontokat és mérlegelték azok elfogadását, vagy saját szempontjaik szerinti korrekcióját, e- setleg kiegészítését. Rubigallus több mint hét esztendőt töltött nálunk becsületesen úgy, hogy minden kiváló férfiúnak a legkedvesebb volt. Mindezt sorainkkal most nyilvánosan is bizonyítjuk, őt mindazoknak a derék férfiaknak ajánljuk, akikhez a mi bizonyítványunk eljut. Hazája értékei miatt is segítséget érdemel Rubigallus. Tehát a legigazságosabb ennek a népnek a nálunk vendégként lévő tagjait kötelességszerűen segíteni. Oly kiváló műveltségű, szorgalommal nagy érdemeket szerzett férfiú, hogy nemcsak hazájára való tekintettel, de saját erényei is díszítik és eltöltik őt.89 Dicséri bizánci követjárásáról írott munkáját, vagyis a Hodoeporicon itineris Constantinopolitani című terjedelmes művet. A követjárás során jelentős történelmi emlékeket, helyszíneket érintettek, mindezek most török rabságban szenvednek; történelmi személyiségeket idéz fel. Belgrád- ba érve a nándorfehérvári győzelem és Hunyadi János emlékezete jelenik meg a versben: „illa olim patriae tutata est fortiter oras,/ virtute Hunniádé facta animosa sui.” Később a Brankovics György megfékezéséről szóló részben magasztalja újra Hunyadit. Látható, Rubigallus több műve is közvetíti a hazai Hunyadi János kultuszt Wittenbergbe.90 A szerző műve nemcsak felsorolja és bemutatja a régi és mostani történelmi eseményeket, a városok elhelyezkedését, lakóik szokásait és erkölcseit, de az egyben nyilvánvaló bizonysága is hazájához fűződő szeretetének, amelynek védelmére biztatja a hazai polgárokat és az idegeneket is.91 Nem kétséges, hogy jó és előrelátó férfiak, ahol az ő tehetségét megítélnék 89 Corp. Ref. Volumen IX. 1842,750: „Saeculis aliquot Pannonia velut murus fuit universae Europae, ac magna virtute et felicitate suo sanguine defendit Italiam et Germaniam, et a cervicibus nostris turcica latrocinia depulit. Iustissimum est igitur, eius gentis hospites omni officio iuvare. Tanta est autem erudito, virtus et in omni officio diligentia Pauli Rubigalli Cremnicensis, ut non solum propter patriam, sed etiam propter suam virtutetm complectendus et ornandus sit.” 90 Pauli RUBIGALLI Pannonii Carmina, Edidit, Miloslaus OKÁL, Leipzig, BSB B.G. Teubner Verlagsgesellschaft, 1980, 6,17-18, 46. 91 Corp. Ref. Volumen IX. 1842, 750-751: „Ac ingenii ipsius monumenta extant in scriptis, in quibus non solum eruditionis specimen est, cum inter Byzancium describit, et veteres ac recentes historias, et urbium situs et mores recenset, sed etiam significatio est perspicua pietatis erga patriam, ad quam 1.57
