Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához

par Steinbachnak szól: ad expeditionem Turcicam. Ebben a szerző elsősorban a haddal Magyarországra érkező papok spirituális előkészítését foglalja össze. A hadba készülő katonák nagyobb része Isten és Krisztus, istenfélelem és bűnbánat nélkül él. Márpedig így nem harcolhatnak a török ellen: le kell tenniük a régi embert és öltsék fel az újat, így csak Krisztus nevével küzdhetnek a pogánnyal. Külön feltünteti az ekkor - így Buda ostrománál - használható imádságokat. Ebből kiderül, hogy Luther hírneves prédikációját-imádságát javasolja: Heerpredigt wider die Türken. (Instructio pro Casp. Steinbach ministro verbi, ad expeditionem Turcicam 1542.) A továbbiakban is egész nyáron gyűjti a magyar hadjáratról szóló híreket. Augusztus elsején Camerariusnak ír akkori lelkiállapotáról, most is szorosan összetartozónak látja Magyarország és Németország megpróbáltatásait. „Most igaz lelkemből csodálkozással szemlélem a pannóniaiakat és Germaniat, a ti arcvonásaitokat és csodálatos beszédeteket vizsgálom, de engem keservesen meggyötörnek ezeknek az országoknak az életveszedelmei.”80

Sok levele friss tudósítás, amely a hallott eseményeket regisztrálja, értékeli, másoknak továbbítja. 1542 május 19-én és 20-án két levélben is írja (utóbbit Johann Bugenhagennek Wittenbergbe) pontosan, hogy Ferdinánd király hadserege valóban ostromolja Budát. Az ott jelenlévők szerint törökök tömegei készülnek felmenteni a várost az ostrom alól, bár Melanchthon úgy ítéli meg, hogy ez nem fenyegető veszedelem most.81 Május 24-én a pannóniai hadműveletek adatait ismerteti, eszerint hatvan ezer katonával vonult fel a török, két basa vezetésével, ezekkel szemben áll Ferdinánd harminc ezer fős sereggel, amelynek létszáma naponta gyarapszik.82

Ugyancsak a hódoltsági egyházi életről tudósít Ioannes Sutelionak írott 1554-es levele (mai. 31.). Eszerint levelet kapott Pannóniából, amely megerősíti, hogy a királyság politikai romjain mérsékelten ugyan, de azokon a helyeken, amelyek a török uralma alatt állnak, illetve a még megmaradottakon, terjesztik az

Er sagt auch, es solle durch ein kleines Volk Hülfe geschehen....Ich zweifle auch nicht, treue Prädi- canten werden dieses fleißig allen frommen Kriegsvolk einhilden....Der ewige Gott und Vater unsers Herrn und heilandes Jesu Christi, gebe...und ihrem Kriegsvolk guten Rath, Stärke und Sieg. Dieses will ich bitten zu aller Zeit, bin auch bereit, mein Leib und Leben wider den Türken zu wagen, wie wir wahrlich allesamt zu dieser Rettung Hülfe zu thun schuldig sind.”

80 Uo. 852: „Nunc Pannonias animo, nunc Germaniam intueor, vultus etiam vestrorum, et mirificos sermones considero, meque excruciant tum ipsa Reip.(ublicae) pericula...”

81 Uo. 308-309: „Regis Ferdinandi exercitus Budam oppugnat. Dicuntur affuturae copiae Turcicae, ut Budam obsidione liberent; sed arbitror maius silentium hic esse de rebus Pannonicis quam apud vos.”

82 Melanchthon 1541-ben ír levelet a naumhurgi Nicolaus Medlerusnak, amiben háborús szorongását fejti ki. Azt mondják, hogy a törökök hamarosan Ausztriába nyomulnak, ha hadseregüket Magyarországon tudják élelmezni, ahol az előző évben a termés a szárazság miatt elpusztult és ezen a télen a szántóföldeket a háború miatt nem tudták megművelni. Tehát két hatalmas veszedelmes erő sanyargatja irtózatosan Magyarországot, a háború és az éhinség.Volumen VI. 1837.168: „Aiunt, Tureos iám fuisse progressuros in Austriam, si Hungária posset exercitum alere, in qua propter aestum superioris anni fruges perierunt, et hac hyeme coli arva propter bellum non potuerunt. Duobus igitur ingentibus malis Hungária horribiliter premitur, bello et fame.... In Pannonia scito Budam exercitu Regis Ferdinandi obsideri. Dicuntur advenire mediocres Tureorum copiae, ut Budam obsidione liberent.”

154