Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához
Szeptember közepén Velencéből kapott híreket értelmez: a török oly hatalmas sereggel nyomul előre, amilyet eddig még senki sem látott. Ezek a hírek teljesen megegyeznek Ezékiel próféta jövendölésével (Ezékiel 38-39. fejezet), amit Gőg és Magóg haderejének sokaságáról mondott.71 Október 3-án Myconiusnak ír, hallja, hogy Buda és Pest városának lakosait lakóhelyükről elüldözik, Boszniába kergetik, de a lányokat és asszonyokat erőszakkal visszatartják. „E két város javait a lányokkal és asszonyokkal és a polgárok vagyonával kiosztják a török katonáknak, éppen úgy, mint a gyarmatosítóknak. Ó rettentő nyomorúság! Régi birodalmak a nőknek ilyen zsákmányul ejtését nem végezték. Ezért nyilvánvaló, a törököknek ez a gazembersége a Sátán végső őrjöngése; imádságokkal kell könyörögnünk, amelyek Istentől az egyház oltalmazását kérlelik.”72 Októberi leveleiben másoknak is beszámol a siralmas budai, pesti eseményekről, feltétlenül ösztönzi a magyaroknak küldendő minél hamarabbi fegyveres segítséget.73 „Ehhez a mieinknek igaz hitükben megerősödötteknek és a politikai kötelességtudásban készségeseknek kell lenniük. Ez legyen a Dávidhoz illő hősiesség! De ha mégis rettentő hatalmas lesz a törökök támadása, mégsem törik meg a lelkünk. Teljesítjük kötelességünket a fegyveres harcban és a hadvezetésben, mert Isten bizonyosan meg fogja őrizni az igaz egyházat. Továbbá azt gondolom, nem fog bekövetkezni az ötödik monarchia,”74 Ez a mondat egészen bizonyosan a dánieli jóslatra vonatkozik, amely négy világbirodalmat nevez meg. A török nem lehet az isteni világterven kívül eljövő új birodalom, hanem csak a negyediket gyötrő nép. Ugyancsak figyelmet érdemlő az elszánt fegyveres harcot vállaló és szükségességét hirdető álláspont. December elsején Joachim Camerariust tudósítja magyarországi eseményekről. Meglepő az az érzelmi intenzitás, ahogyan magáénak érzi a magyarok szenvedését, de a keresztény világ egészének gyötrelmeit is átéli. Közelinek véli azokat a végső időket, amelyekről Dániel próféta beszél. Naponta hoznak dór, Az apokaliptika mint legitimációs eszköz Magyarországon, a reformáció idején, In, Mindennapi választások Tanulmányok Péter Katalin 70. születésnapjára, Szerk. ERDÉLYI Gabriella-TUSOR Péter, Történelmi Szemle 49, 2007/2, CD-melléklet, 407-418, Uő. Apokaliptika és nemzettudat a XVI. századi Magyarországon, In, Religio, retorika, nemzettudat régi irodalmunkban, Szerk. BITSKEY István-OLÁH Szabolcs, Debrecen 2004, (Csokonai Universitas Könyvtár, 31) 112-125, PÉTER Katalin, Az utolsó idők hangulata a 16. századi Magyarországon, Történelmi Szemle 47, 2005/3-4, 277-286. 71 Corp. Ref. Volumen IV. 1837. Uo. 658: „Haec congruunt ad Ezechielis vaticinium de multitudine Gog et Magog.” 72 Uo. 662: „In Hungária audio cives Budenses et Pestienses sua sede pulsos, et in Bosnam missos, retentis Budae et Pestiae mulieribus et puellis. Et urbes hae duae cum mulieribus et puellis ac facultatibus civium attributae sunt Turcicis militibus tanquam Colonis. O rem miseram! Tales coniugum divulsiones nullas fecerunt Monarchiae veteres. Ideo apparet, hoc Turcicum latrocinium esse postremum Diaboli furorem, precibus vincendum, quae a Deo defensionem Ecclesiis petant.” 73 Uo. 664. október 5. Georgius Normannhoz írott levél. Nagyjából azonos a tartalma az október har- madikai levéllel, itt azonban nyolcezer elesett keresztény katonáról is beszél. 74 Uo. 668: „Utinam enim nostri in vera religione firmi et in politicis officiis obsequentes essent. Haec essent heroica Davidica. Etsi autem terribilis est expeditio Turcica, tamen non frangamur animis. Faciamus officium in armis et in publica gubernatione, quia Deus certo conservaturus est reliquias verae Ecclesiae. Deinde et illud cogito, non restare quintam Monarchiam.” 151
