Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához

hírt a törökök olyan rettenetes kegyetlenségeiről és istentelen cselekedeteiről Pannóniában, hogy elmélkedve az egész földkerekség közös veszedelmeiről és csapásáról csaknem elfogok sorvadni. De remélem, közel van az az idő, amiről Dániel beszél: Abban az időben a hatalmas Krisztus király kiáll az ő népének a fiaiért, etc. Úgy hallom, hogy Budán elégettek ötven fiút, és hamvaikat szétszórták a templomokban. Azt ők maguknak engesztelő áldozatnak tekintették. Ezek az igazán barbár engesztelő áldozatok.”75 Szeptember 6-án ír levelet Chilian Gold- steinnek, Melanchthont izgatja a hitújítás egyházának esélye a magyar hódolt területeken, ezért mond el egy friss történetet Buda elfoglalása után. Budán az evangéliumnak valamely kegyes professzora prédikált a hátramaradt keresztényeknek, és mondják, sokakat szerencsésen megerősített, ne engedjenek a török hitetlenségének. Mutatja ugyanis, ha igaz lesz az egyház, és a birodalmaktól elkülönül, és egyrészt amikor a keresztény tanítások további cikkelyeiről helyesen tanít, másrészt a polgároknak buzdítója is, hogy a mostani elöljáróknak engedelmeskedne, ne indítsanak viszályt, lázongást. Ezt a prédikátort hívatta a török parancsnok, aki megparancsolta néki, hogy beszéljen a tanításairól. Ő elmagyarázta az evangélium igéit, bemutatta az egyház és a birodalom (elválasztását) különbségeit, beszélt arról, hogy nem támaszt zendülést. Olyannyira kielégítette pedig ez a török parancsnokot, hogy az majd ezt mondta: ha ilyenek lettek volna korábban a keresztény papok, nem lett volna szükség a török hatalom ilyen növekedésére.76 (A levél témája jól beleillik abba a sorba, amelyben a német reformáció gyűjti a legfrissebb híreket és vizsgálja a magyar protestánsok esélyeit a török iga alatt: ehhez hasonlítható levél Csanaki János, Eszéki Imre vagy Thúri Farkas Pál tudósítása.)

1542 februárjában a wittenbergi egyetem akkori rektora és Melanchthon egy iratot szerkeszt az egyetemi ifjúságnak, amelyben erkölcseik negőrzésére és megjobbítására szólítják fel azt. Ezek szerint rendkívül magas mércének kell megfelelniük, mert ha abban hanyatlanak, az egész egyház és az egész kereszténység romlását okozhatják. Márpedig most mindenkire rendkívüli felelősség nehezedik. Johannes Hiltenius, az eisenachi kegyes és tanult férfiú már ötven évvel korábban előre megmondta más egyebek mellett azokat, amelyek bekövetkeztek

75 Uo. 703: „Quotidie tam atrocia nunciantur de Tureorum in Pannonia furore, crudelitate Kai aaeßtiq., ut de periculis publicis et calamitate totius orbis terrarum cogitans paene contabescam. Sed spero tempus instare, de quo Daniel inquit: Illo tempore stabit Dux magnus Christus pro filiis populi sui, etc. Audio quinquaginta pueros crematos esse Budae, et cineres in templis sparsos. Hanc ipsi lustrationem esse ducunt. Haec sunt vere ßapßapiKa Kccdápfiaxa.” Nagyjából ugyanezt a történetet mondja el az ugyanaz nap Spalatinushoz írott levelében is. (704.) Annyi a különbség, hogy azonnal hevesen fegyveres harcot követel ellenük, ami mindannyiunk kötelessége, de ha késlekednek a mi vezéreink, Isten segítsen meg bennünket és álljon bossszut a török birodalmon.

76 Volumen IV. 1837. 652-653: .Audi historiam. Budae quispiam pius evangelii professor condonatur reliquis Christianis, ac dicitur multos feliciter confirmasse, ne deciscant ad Turcicam impietatem. Monstrat enim, quid sit vera ecclesia, et ab imperiis discernit ecclesiam, et cum de caetreis articulis doctrinae Christianae recte docet, tum etiam civibus hortator est, ut praesentibus magistratibus obediant, nec moveant seditiones. Hic concionator a praefecto Turcico vocatus, iussus est dicere quid doceat. Exposuit sententiam evangelii; ostendit discrimen ecclesiae et imperii; dixit de non movendis seditionibus. Adeo autem Turcico praefecto satisfecit, ut dixerit ille: si tales fuissent antea sacerdotes Christianorum, Turcicam potentiam non habituram fuisse tanta incrementa.”