Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához

rejteni szokta azokat máskor.68 A prófétai, apostoli időszak megelevenedését látja újra maga körül és eljövetelét sejti. „Látom, látom a régi egyház képét magam előtt, amikor Illés próféta száműzetésben oltalom és barátok nélkül bujdokolt, amikor az apostolok övéik naponkénti meghurcolását és fogyatkozását láthatták. Amikor tehát nézem a mi egyházunkat, ahogy Krisztus Péternek mondotta, igazán nagy gondoskodással, okossággal, alázatossággal, figyelemmel kell azt nékünk nézni.” Újabb levelet kapott az udvarból (ez valószínű, a bécsi udvar), amely a magyar eseményekről számol be (Haec cum scripsissem, accepimus litteras ex Aula...). Eszerint a Buda környékén állomásozó német csapatokat a törökök lekaszabolták, és a hírek alapján magyarok nagy tömegei menekülnek Ausztriába. „Mégis, ebben a helyzetben, a mieink ostoba viszályokkal gyengítik egymást. Pedig értsétek meg ennek az időnek a szavát, a hazai sérelmeket most el kell nyomni, de a bűneink nyilvános megváltását kell tennünk és a bűnbánatra buzdítsuk magunkat. Mert ha Ádám a világot kegyességre buzdító könyörgésekkel, Noé, az özönvíz előtti prédikációkkal nem tudta jobbá téve megváltoztatni, sem azután Lótnák, Ábrahám unokaöccsének nem sikerült Sodoma lakóit az eszeveszettségből visszahívni prédikációkkal, sem a prédikáló Jézus Jeruzsálemet nem tudta meggyógyítani, vajon most ezekben a legutolsó időkben, mi miben reménykedhetünk (quid nunc his ultimis temporibus sperandum est?)? Sem a harcot talán nem hagyhatjuk abba, vagy az őrhelyet nem hagyhatjuk el.”69 Látható, saját jelenének történelmi eseményeit Melanchthon a bibliai események párhuzamaival, szinte azok szövedékében értelmezi. Evilágiságából kiragadva részese lesz a Buda körüli eseménysor az ó- és újszövetségi történelemnek, közöttük nincs válaszfal, ahogyan hőseik sorsa, bűneik, vétkeik is hasonlóak. Az említett bibliai személyek mind valami hatalmas pusztulás, isteni büntetés beteljesülése előtt próbálkoztak a világ romlását megakadályozni, most is ez várhat ránk. A his ultimis temporibus kifejezés egyértelműen utal a közeli végítélet váradalmára. Az emberiség nagy válságaihoz hasonlítja jelentőségében saját jelenét, amiben csak a könyörgő, töredelmes bűnvallás segíthet.70

68 Uo. 653: „Vidisti in Conventu meas lacrymas, cum dolorem, nobis tantopere mutatum esse Iaco- bum. Tegere haec soleo, sed mihi crede, manent cicatrices.” Meglepő, hogy Melanchthon igen gyakran elérzékenyül a történelmi, politikai kudarcokat, megpróbáltatásokat látván, ezek jelentős része a török pusztításaihoz és a magyarok szenvedéseihez kötődik, amit leveleiben (vagy másutt) könnyhul- latásával, sírással fejez ki. Jó példa erre Dresser retorikájának vonatkozó részlete.

69 Corp. Ref. Volumen IV. 1837, 654: „Videor mihi videre imaginem veteris Ecclesiae, cum Elias exul sine praesidiis et sine amicis vagaretur; cum Apostoli quotidianas suorum dilacerationes ac defectiones viderent. Cum igitur videam nostras Ecclesias, ut Christus ad Petrum dicebat: profecto magna vigilantia, prudentia, contatione et patientia nobis opus esse video. Haec cum scripsissem, accepimus literas ex Aula, de exercitu Germanico ad Budam trucidato. Narrant fugere magnam multitudinem Hungarorum in Austriam. Interea nostri Heroes scribunt libellos, et inter se certant stultissimis cupiditatibus. Quare te rogo, mi Vite, temporum rationum habeto, premas domesticum dolorem, sed publice causas poenarum et calamitatum exponas, et horteris sanabiles ad poenitentiam. Si Adamo, Noha concionante flecti ad pietatem mundus ille pulchrior ante diluvium non potuit, nec postea Sodoma a furore revocari concionibus Sem, Abrahae vicinorum et Loth Civis: nec Christo concionante Ierosolyma sanari, quid nunc his ultimis temporibus sperandum est? Nec tamen aut clypeus abiici- endius est, aut deserenda statio.”

70 A 16. századi magyarországi apokaliptikus gondolkodás és nemzettudat kapcsolatairól: ŐZE Sán150