Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához
tombolt a háborúban, Regiomontanus nyugalmat keresett máshol.29 Ez tehát közvetlen szövegösszefüggést bizonyít Melanchthon korábbi szövegével. Az utolsó bekezdésben megismétli a szerző, hogy részben olvasott Mátyásról, részben hallott róla, ezeket használta fel: Haec fere de rege Matthia partim légi, partim audivi. Azonban többet most sem árul el forrásairól. Zárógondolata: Mátyás dicső uralkodásának erényei legyenek a mostaniak számára vonzóak és kövessék azokat, hibái, gyengeségei pedig intő például szolgáljanak. A declamatio retorikai jellemzői a genus mixtumban értelmezhetők, hiszen a kevert nem sajátosságai érvényesülnek. A hallgatók megindításának szándéka több esetben érvényesül ( Magyarország szenvedései, Hunyadi László igazságtalan halála), a laudatio a demonstrativum eljárásait kívánja meg, amelyet bőven használ a szerző Hunyadi János és Mátyás történelmi és uralkodói erényeinek bemutatásánál. Az antiturcica irodalom toposzai is helyet kapnak (propugnaculum Christianitatis, fertilitas Hungáriáé). Jelentős szerepet játszik a történelmi események ismertetésénél a narratio, hypotiposis, de az argumentatio is fontos a paeonok jellemzésénél, Mátyás történelmi és hadvezéri tetteinek magyarázatánál. A genus iudiciale használata érvényesül Mátyás ellenségeinek elmarasztalásában, politikai-hadvezéri döntéseinek bemutatásában, igazolásában. Mátyás kulturális fogékonysága és bőkezű tudománypártolása ugyancsak a laudatio elismerésével jelenik meg. A sok ismertetett történelmi esemény exem- plumként, argumentumként működik, amelyek tagolják, felosztják a declamatio szerkezetét. Megjegyzendő, hogy Mátyást bíráló, elmarasztaló, erényeit kisebbítő mozzanat alig bukkan fel a szónoklatban, egészében a laudatio átfogó szándéka uralkodik. A Mattheus-Melanchthon declamatio történetszemlélete több ponton sem fogadható el a magyarok számára. 1551-ben már igen jelentős volt a wittenbergi magyar peregrináció, tagjai maguk is nagy jelentőséget tulajdoníthattak saját nemzeti identitásuk képviseletének, de számukra is nagyon fontos lehetett a wittenbergi környezetnek a magyarságról (hazai protestantizmusról) kialakított képe.30 Amennyire meghatározó volt konfesszionális szempontból a wittenbergi közeg mértékadó szerepe, éppúgy feltételezhetjük, hogy történelmi tudatuk és 29 Ugyancsak ismert körülmény, hogy Regiomontanus magyarországi tartózkodását a Corvina könyvtár több ránk maradt kézirata bizonyitja. Bibliotheca Corviniana, 1976, 42, 63, 69. A Regio- montanus-declamatio vonatkozó részei, 822: „...evocatus a Rege Matthia, et ab Episcopo Strigoniensi, magnis ab utroque praemiis donatus est. Rex etiam pensionem ei annuam decrevit, aureos Hungari- cos 200. Hic et regi et Episcopo instrumenta fabricavit ad observandos motus. Nam Episcopi magna erat eruditio in his disciplinis. Et Rex, quamvis nemo Principum eius aetatis bellicosior erat, tamen non erat rudis doctrinae de motibus coelestibus. Narrant et gravissimo morbo servatum esse Mathematici consilio... Ita Rex convaluit. Eo tempore Regiomontanus et Episcopo illi tabulas directionum conscripsit, quarum initia etiamsi ab aliis sumpsit, tamen magna pars lucubrationis huius est ipsius propria. Et haec laborum communicatio iusta et laude dignissima est, priores artium semina tradere posteris, et posteros ea fideliter conservare et illustrare.” 30 A wittenbergi magyar diákközösség kulturális jellemzőiről legúj abban írt és áttekintette a közelmúlt eredményeit: SZABÓ András, Coetus - natio - respublica - politia - societas - congregatio - collegium - gens (A wittenbergi magyar diákegyesület az újabb kutatások fényében, 1555-1613), ItK, 2011/2., 229-235. Meglátása szerint „A társaságnak volt még egy funkciója, egyfajta speciális tudós társaságként, akadémia-kezdeményként is működött.” 230. 133
