Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához
magánál a magyar koronát. A cseheket nagyobb részt rablóbandának aposztrofálja, akik a fosztogatásban lelték örömüket, megfékezésük indokolt volt. Ugyanakkor sajnálkozik, hogy Mátyás engedett a pápai cselszövésnek, amely gyűlöletet hintett el szívében, feltüzelte őt a csehek egyháza - vagyis a huszitizmus - ellen. Európa szomorú végzetére: a pápai ármány inkább akarta eltiportatni Mátyással a csehek egyházát, mintsem a törökök elleni háborút, (...sed tristi Europae fato, averterunt Matthiam a bello Turcico Romani pontificis artes... Malebant enim pontifices deleri Bohemicas Ecclesias, quam grassantes Tureos reprimi.) A gondolatmenet tipikus protestáns érvelésre épít, amivel nagyon sokszor találkozhatunk; a huszitizmust a hitújítás előkészítőjeként értelmezték. Ennek érdekében meglepő módon elválasztják egymástól a huszita egyházat, mint a ver a doctrina hordozóját és az alkalmatlan, megtévesztett világi hatalmat, amellyel szemben indokolt volt Mátyás fegyveres fellépése. Mátyás a törökök ellen is viselt háborút, hadvezért erényeit leginkább ebben értékeli a szerző. Hali bég támadó hadseregét visszaverte, a boszniai Jaj- cát pedig elfoglalta. Nemcsak vitéz vezér volt, hanem körültekintő is. Kiismerte a török császár hatalmát és képességét, látta annak hatalmas előnyomulását; saját királyságának a határvidékeit éberen őrizte, de mégis hosszasabban nem háborúzott a törökkel, tudván azt, hogy egyedül van, a háború terheit nem viselheti, szövetségesekben nem reménykedhetett. Mohamed császár halála után fiai között trónviszály tört ki, ennek jelentőségét felismerte a király, ki is akarta használni saját javára, de a gonosz pápai tanácsra hallgatva inkább a csehek ellen fordult. Ennek lett aztán következménye, hogy a bosszúálló csehek szavára hallgatva Kázmér lengyel király a Mátyás ellenes szövetség tagja lett, a szövetség másik szervezője nagy valószínűséggel a cselszövő Frigyes volt.24 A szerző nem érti, hogy igazán milyen okból indította ausztriai háborúját, aminek során Bécset is elfoglalta. Halálát talán gutaütés okozhatta, ami heves vérmérsékletére vezethető vissza. Itt van egy olyan mondat a szövegben, amiben egyértelműen utal valamely olvasott forrásmunkára: Haec de bellis Matthiae legimus. — Ezeket olvastuk Mátyás háborúiról. Az igazságszolgáltatásban, törvénykezésben igazságos volt, a vallás dolgaiban tájékozott, szívesen olvasta a szent iratokat és hallgatta a tanítást. Művelt papjaival gyakran rendezett kollokviumokat az üdvösség dolgairól. Olyan könyvtárat alapított, amelynek Itálián kívül másutt nem volt párja. Különösen a bibliotéka Polybius és Diodorus Siculus köteteit dicséri, amelyekből nyomtatott kiadás is készült.25 Legjobban a történelem megismerésében gyönyörködött, saját 24 Biij: „Erat autem Matthias non solum fortis Dux, sed etiam circumspectus. Norat ingenium & potentiam Mahometi. Videbat ingentes successus, itaque sui regni fines magna uigilantia tutabatur. Sed tamen longius progredi uersus Thraciam non uoluit, sciens se unum, belli molem sustinere non posse, & in foederatis nihil spei esse. Postea Mahometo mortuo cum filij de regno dissiderent, occasio erat, rei praeclare gerendae, sed tristi Europae fato, auerterunt Matthiam a bello Turcico Romani Pontifices artes...Attrahunt igitur Bohemi Casimirum Polonicum, optimum regem, cuius consilij au- tor uidetur fuisse Fridericus.” 25 A szerző információi meglepően pontosak, hiszen valóban, Polybios Totopía című művének „első görög kiadása és latin fordítása is a Corvina példányáról készült a XVI. században....Címer nincs rajta, de a Corvinából való származását a kiadással kapcsolatos adatok alapján biztosra vehetjük.” Vö. 131
