Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához

történelmi, mitológiai és irodalmi összefüggést is teremt.14

Meglepő, hogy ily sovány ez az őstörténet, hiszen a hunok nem kapnak benne szerepet, azokat feltűnően mellőzi, (csak a felsorolt vándorló népek között az egyik: peregrinae gentes... et postea Hunni), holott a témára vonatkozó historiográfiai művek legtöbbje nagy teijedelmet szentel a hun történelem és a hun-magyar azonosítás bemutatásának. Egyáltalán a nemzeti identitás meghatározó eleme, amely a szorosabban vett historiográfiai műveken túl nagyon sokféle formában érzékelhető. A korszak meghatározó alkotásaiban a magyar előidő ábrázolásának ez alapvető eleme.15 Mattheus-Melanchthon szónoklatából ugyancsak hiányzik a szkítiai őstörténet, amely a hun történelemmel keverten jelenik meg máshol. (Gondoljunk csak a magyar nyelvű irodalomból Farkas András, Batizi András műveire.) Másrészt ebben az „őstörténetben” alig szerepel a pogányság korszaka, ez a magyarság a paeonok révén már az apostolok időszakában elfogadta az evangéliumi tanítást: Nec obscura sunt indicia virtutis in gente Pannonica, quod Evangelii vocem statim Apostolorum tempore libenter amplexa est... A wittenbergi környezetben született declamatio szerzője a reformáció ekkori fővárosának látásmódjához igazította munkáját. Ebben a hun-magyar-szkitiai történelem és rokonság, Attila király dicsőségével aligha kaphatott szerepet.16

A magyar protestantizmus történelmi identitásának ekkorra már két tartóoszlopa létezett. Ennek egyike a korábbról átvett hun-szkítiai származástudat, a másik pedig a humanista historiográfiában megteremtett Hunyadiak és Mátyás király kultusza. Ehhez járul fokozatosan megerősödve a zsidó-magyar sorspárhuzam gondolata. A hun-szkítiai származástudatnak és a Hunyadikultusznak léteztek latin nyelvű - Nyugat-Európában is nyomtatásban kiadott, széles körben ismert - historiográfiai változatai. A zsidó-magyar sorspárhuzam - tudomásunk szerint - sohasem jelent meg nyugat-európai közegben, a magyar nyelven kívül bármely más nyelven. Mattheus-Melanchthon declamatioja ennek a históriai önértelmezésnek egyik lényeges elemét eltünteti, ez pedig a hun- szkítiai-magyar őstörténet. így a magyarok korai története teljesen átalakul, egy mitológiai fikció világába helyeződik, márpedig a közösségi identitásnak fontos eleme a származástudat. Különösen fontos volt ez a 16. században, amikor a magyarság egyik legsúlyosabb megpróbáltatását élte át, a török-magyar háborúk nem szűnő sorozatát. E történelmi identitásnak fontos műve Bencédi Székely István 1559-ben, Krakkóban megjelent műve, a Chronica ez vilagnac yeles

14 A legnagyobb klasszika-filológiai lexikon ugyan több terjedelmes címszóban (Paion, Paionia, Paio- nios, Paiones) tárgyalja a rejtélyes nép történetét, ehhez seregnyi ókori auktor művét vizsgálja és idézi hosszasan, ezekben számos olyan elem van, amely egyezik Melanchthon- Mattheus declamatió- jával, azonban sehol sem találhatunk utalást a magyarokkal való bármilyen kapcsolatukra, ugyanígy hiányzik korai krisztianizációjuk is. (PAULYS Real-encyclopädie der classischen Altertumswissenschaft / neue bearbeitung. Unter Mitwirkung zahlreicher Fachgenossen hrsg. von Georg WISSOWA)

15 SZABADOS György, A magyar történelem kezdeteiről Az előidő-szemlélet hangsúlyváltásai a XV- XVIII. században, Bp., Balassi Kiadó, 2006.

16 Heinz SCHEIBLE, Die Anfänge der reformatorischen Geschichtsschreibung : Melanchthon, Sleidan, Flacius und die Magdeburger Zenturien, hrsg. von Scheible, Heinz, Gütersloh, Mohn, 1966, Texte zur Kirchen- und Theologiegeschichte ; 2

126