Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához
mur etiam Pannoniae calamitatibus, quae nunc sunt in conspectu.) Igaza van Platánnak, hogy vannak végzetes korszakai az egyes birodal- maknak-országoknak, amelyek a legdicsőbb korszakot követhetik; ennek oka lehet a birodalmakban magukban, de a környezetükben is. Mégha nem is tudjuk most visszahozni a régi kiváló vezérek erényeit, mégis a viszálykodás mai korszakában, ha Pannonia elesettségét szemléljük, nem tudjuk nélkülözni a Hunyadiak szellemét, apjáét és fiáét, akiknek a tekintélye a főemberek ellentéteit kioltotta és hősiessége a külső ellenséget Isten segítségével távol tarthatta. Annál inkább vágyakozunk most kiválóságukra emlékezni, és szeretnénk erényeiket minél inkább követni. Változatos formákban fedezhetjük fel az emberi állhatat- lanság példáit, és a viszályok okait is, amint a bűnöktől való szorongást, bűnbánatot és Isten segítségül hívásának módozatait. Mindezekre változatos példákkal szolgál Pannonia históriája, magának Mátyásnak a tettei és szerencséje. Fájlalhatjuk pedig, hogy míg néhány évszázad királyainak egyike sem volt az irodalom és a tudományok iránt bőkezűbb, mint Mátyás, mégis egyetlen teljes históriai mű sem keletkezett az ő tetteiről, amikor pedig dicső győzelmei üdvösek voltak egész Európa számára. Ezekből mi összefonhatjuk az elbeszélést, amelyben Isten sok ítélete, jótéteményei, sok kiválóságnak a példái megmutatkoznak. A kibontakozó gondolatmenetben először a magyarok származásáról és legkorábbi történelméről értekezik a szerző. Bevezetésképpen a pannoniaiak nevéről és a nép származásáról beszéljünk. A régipaeonok (paeones) benyomultak Illyriaba, a Kárpátok vidékére, a Syr- mium és Sabaria közötti területre, amelynek a termékenysége és egészséges volta jól ismert, (cuius situm et fertilitatem et salubritatem nostis...) A görögök Pannóniát Paeoniának mondják, ezt erősíti meg Homérosz, Aiszkhülosz, Euripidész és sok más író. Euripidész a paeonok földjét különösen gazdagnak mondja aranyban és ezüstben. (Et quidem Euripides terrae Paeoniae globam inquit esse argenteam et auream, significans opinor ibi locupletissimas fuisse venas auri et argenti. ) Ezen a ponton a declamatio nyilvánvalóan a fertilitas Hungáriáé toposz jól ismert érveit követi. A paeonok népe egyáltalán nem számított barbárnak, Hercules neveltjei voltak, többségük Hellászban elsajátította a polgári foglalkozásokat és törvényeket, a hősiességet és a jótékonyságot, de még a művészetekben is járatosak voltak. Sokak szerint az ő királyuk volt Rhesus, aki pedig Terpsicho- renak volt a fia. Nagy Sándor seregében is szolgáltak vitéz paeonok, lovasságának egy része közülük került ki, akik a legkeményebb csatákban is helytálltak. Nékik nem lehetett volna ilyen kiemelkedő a hősiességük, hacsak nem szoktak volna hozzá hihetően az otthoni fegyelemmel és gyakorlással.10 A rejtélyes paeonok 10 A latin szöveget mindenütt az 1551-es wittenbergi kiadás alapján közöljük. Aiijr: „Et quidem Euripides terrae Pannoniae globam inquit esse argenteam et auream, significans opinor ibi locupletissimas fuisse venas auri et argenti. Nec Paeones barbaricum genus fuerunt: sed a Paeone Herculis comite, multitudo ex Graecia instituta honesta disciplina, legibus et artibus civilibus in illa loca ducta est, quae quidem propter iustitiam, beneficentiam, fortitudinem et industriam late regnare ad Strymonem et ad Istrum coepit. Apud hos regnavit Rhesus, qui non esset dictus filius Musae Terpsichores, nisi in iis locis doctrina virtutum, disciplina honesta t aliqua artium cognitio fuisset. Videmus et Alexandrum de equitibus Paeoniis praeclare sensisse, cum ad periculosas pugnas eam equitum turmam delectam singulari consilio saepe mittit.” 123
