Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)

II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához

hamar és önként krisztianizálódtak. Könnyen és gyorsan elfogadták az evangéliumi tanítást, jámborságuk erre sokkal alkalmasabbá tette őket, mint akárkit a hajdani római császárság területén. Végül is most Isten jótéteményéből igen sok alapított egyházuk van, amelyekben a romlatlan Evangélium szava szól, és a legtanultabb férfiak nemcsak saját gyülekezetüket tanítják, hanem görög nyelvű kiadványokkal a görög szomszédságot is. Ez a rejtélyesnek tűnő kijelentés bizonyíthatóan - a görög nyelvű kiadványokat most is készítő művelt paeonokról - összefüggésbe hozható azzal a valós ténnyel, hogy Melanchthon pontosan ismerte a brassói Wagner nyomda néhány görög nyelvű kiadványát, és ezt építette bele - meglehetősen önkényes összefüggést teremtve - megszépítő konstrukciójába.11 Meglepő módon előreszalad a szerző a reformáció koráig, a romlatlan evangéliumról beszél, ami a protestantizmus egyik leggyakoribb argumentuma (in quibus

11 Aiijv: „...Nec obscura sunt indicia virtutis in gente Pannonica, quod Evangelii vocem statim Apostolorum tempore libenter amplexa est, quodque non alia regio plures imperatores Romanos peperit. Postremo nunc, quoque et Ecclesias Dei beneficio recte institutas habet plurimas, in quibus et sonat vox Evangelii incorrupta, & viri doctissimi non iam suos tantum coetus erudiunt, sed etiam vicinam Graeciam, editis Graecis scriptis docent.’’Melanchthon 1550. november i-én levelet írt Adamus Aquilanak, amelyben beszámol egy brassói kátékiadványról, amelyet tegnap kapott meg: „Pannonia inter classica Turcica tamen literas colit ac sonat Evangelii vocem. Heri enim accepi Karyxyoiv graece editam et erudite scriptam in ipsa Pannonia.” (Corpus Reformatorum Philippi Melanthonis Opera quae supersunt omnia, Edidit Carolus Gottlieb BRETSCHNEIDER, Volumen VII. Halis Saxonum, Apud Schwetzke, 1840, 689. A sorozat rövidítése a továbbiakban: Corp. Ref.) A kötet Valentinus Wagner KATHXHIII. OYAAENTINOY rov Ovayvypov Kopwvéws című kiadványa, evangélikus katekizmus. (RMKII. 45) Szabó Károly leírása szerint Wagner latin ajánlásában arról szól, hogy „ezen görög kátét különösen itteni szomszédai, Görögország nyomorult maradványai számára irta, de reményli, hogy ezen munkája más keresztyén iskoláknak is némi hasznára lesz.” 10. Minden kétséget kizáróan ez lehetett Melanchthon ötletének az alapja (szerepel benne a szomszédság motívuma), amellyel díszítette paeonjait. Ráadásul időben nagyon közel van egymáshoz a görög nyelvű káté Me- lanchthonhoz kerülésének és a beszéd elhangzásának időpontja: 1550. november 1,1551. február 24. Mellesleg ez az adat is egyértelműen Melanchthon tényleges szerzőségét bizonyítja. Ebben az esetben Melanchthon bizonyíthatóan megkapta a brassói görög nyelvű káté kötetét, azonban azt is tudjuk, hogy biztosan tudott ugyanennek a káténak első, vagyis 1544-es kiadásáról. Holl Béla tanulmánya kiterjedt forrás- kutatás segítségével meggyőzően bizonyítja, hogy ugyanezzel a címmel - azonos szöveggel - jelent meg a káté először 1544-ben. (HOLL Béla, Die erste Ausgabe KAT HX I III I Valentin Wagners (Kronstadt, 1544), Magyar Könyvszemle, 1962/1. 293-302.) Melanchthon erről is bizonyíthatóan tudott, azt teljes bizonyossággal nem állíthatjuk, hogy kötete is volt belőle. Megjelenését azonban ünnepli és méltányolja: „In űrbe Corona docti viri etiam typographicam officinam instruxerunt et nunc excudunt graece scriptum Catechismum, ut puram Evangelii doctrinam in vicinas gentes, quae grae- ca lingua utuntur, propagare possint.” (Holl, 296.) Itt is szerepel a görögül beszélő szomszéd népekre való hivatkozás, akiknek a tiszta evangéliumi tanítást így lehet megtanítani; ugyanez jelenik meg az 1551-es declamatióban is. A Honterus, Wagner nyomda valóban sok görög nyelvű kiadványt jelentetett meg, 1539-1555 között nyolc görög nyelvű iskolai könyv látott napvilágot. Ez részben a humanista-reneszánsz, protestáns műveltségi eszmény terjesztésének volt a következménye, részben pedig Brassó kulturális-földrajzi pozíciójából származott. Egykori - a város török kézre kerülése utáni - bizánci betelepülők érkeztek viszonylag nagy számban Brassóba, akik jelentős gazdasági és kulturális szerepet töltöttek be ott és tartottak fenn kapcsolatokat a török fennhatóság alá került szomszédos szórvány görögséggel. Melanchthon és a wittenbergi reformáció igyekezett erősíteni kapcsolatait ezzel a diaszpórával (görög nyelvű protestáns hitvallási iratokat küldtek a bizánci pátriárkának) és ebben a missziós folyamatban jelentős szerepet szántak a brassói protestáns szellemi műhelynek. Vagyis látható, több körülmény egybeesése miatt is felértékelődött a Wagner-nyomda tevékenysége és szellemi kapcsolatrendszere Melanchthon szemében; ennek a valóságos történelmi-konfesszionális kontextusnak lesz fikciós mitológiai-kulturális párlata a reformált, művelt magyar-paeonok bemutatása.

124