Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja - I/A. 2) A prédikátori rend Apafi-laudációi
I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja támaszai: ez az új generáció pedig élesen elhatárolta magát a megelőző korszak politikai manővereitől. Ezáltal a Bethlen Gábor és a Rákócziak korának kedvezményezettjei kihullottak a rostán. Apafi Mihály fejedelemségét a kor „krónikásai” különféle módon ítélték meg. Szentpáli Ferenc, a korszak híres pasquillus írója az ország vezetőjét kegyes fejedelemként értékelte, egyenesen Mátyás királlyal állította párhuzamba.51 Szalárdi János I. Rákóczi Györgyben találta meg az ideális uralkodó képét, és Apafiban vágyta látni ezt.52 Mást jelentett Apafi Bethlen János kancellárnak és körének, akik a külföld számára kívántak felmutatni egy önálló erdélyi utat, és mást az ún. kuruc-pártiaknak, akik saját utat jártak (pl. Tolnai Szabó Mihály tábori prédikátornak). Megint mást azoknak a lelki- pásztoroknak, akik patrónusról patrónusra jártak egy-egy könyvük kiadásáért (pl. Szatmárnémeti Mihály, Pápai Páriz Ferenc). Az ilyen ingadozók, akik többnyire menekültek, vagy Erdélyből elszármazott, itt kapcsolatokkal már nem rendelkező emberek közül kerültek ki (pl. Szilágyi Tönkő Márton), leginkább a mindenes Teleki Mihályban találtak pártfogóra.53 A Csereinél szereplő köznemesi sztereotípiának a távlatához képest a korszak prédikátorainak az elbeszélésében Apafiról a jó és istenes fejedelem ideája élt, mely azelőtt főként Bethlen Gáborhoz, illetve I. Rákóczi Györgyhöz kötődött. Előbbihez hasonlóan Apafi Mihály is igyekezett a lelkipásztori réteget a saját politikai és spirituális célrendszerébe illeszteni.54 A fejedelem pozíciója 1663 nyarára belpolitikailag is megerősödött (Teleki Mihály is ekkor állt a pártjára), ekkor zajlott le az erdélyiek érsekújvári kivonulása, megfelelő propagandaanyaggal biztosítva;55 nemsokára pedig az egyházvezetés is egységesen kiállt mellette. Egykori jóbarátok lettek segítői, akik együtt peregrináltak, mindketten voltak bihardiószegi papok, majd egy időben lettek felsővezetők: 1665-ben Nógrádi Mátyás lett a tiszántúli egyházkerület 51 RMKT XVII/13, 278. 52 Szalárdi Siralmas króniká-jának történelemszemléletét részletesen vizsgáló Sza- kály Ferenc kimutatta, hogy a volt váradi elöljáró a hazai korabeli szerzők közül kapcsolatban állt Nadányi Jánossal és Bethlen Jánossal is, akiket szintén hiába kért műve kiadásának támogatására. Szalárdi csalódott Apafiban és Teleki Mihályban, de nem igazított a művén, és a kiadást továbbra is a fejedelmi udvartól várta, sikertelenül. Ld. SZAKÁLY1980, 37.; Vö. MARKAI L. 1978. 53 Nem véletlenül találkozunk több kiadvány előszavában a kővári kapitányhoz szóló köszöntéssel, ajánlással. 1684-ből olyan Telekihez szóló vádoló hangú Apafi-le- velet ismerünk, amelyben arról érdeklődik Erdély vezetője, hogy ki nevezte ki tudta nélkül a kolozsvári harmadik professzort. Ld. TRÓCSÁNYI ZS. 1972; KONCZ J. 1890, 322. 54 BARCZA 2002,119-147. 55 CZEGLÉDI 1663; R. VÁRKONYI1988, 795.; G. ETÉNYI1995. 30
