Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja - I/A. 1) A köz- és felsőoktatás támogatása

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja

tett az özvegynek, hogy néhai félje után jövedelmet biztosít számára, és rendelkezett is ez ügyben.36

A kortársak meghatározása szerinti „hosszan tartó boldogtalan időkben” (1657-92) Apafi Mihály lehetőségeihez mérten mindvégig - a Nógrádi Mátyás révén kivívott cameraticum beneficiumtól haláláig - gondot viselt a debreceni iskolára.37 A protestáns patronátus a hivatalos fejedelmi támogatás megszűntén túl (1692), bár kurtított formában (ld. sóalapítvány 1675-1705/1715), de továbbélt magisztrátusi szinten.38 Debrecen központi helyzete érthető, sőt ismerve a város politikáját (három oldalról is sarcolták több ízben, kurucok, Habsburgok és törökök), úgy látszik, maga a fejedelem is alapvető fontosságot tulajdonított a város régióban betöltött kulturális és politikai szerepének.

Hasonlóan szemléletesen lehetne bemutatni egyéb protestáns szellemi központok fenntartását. Elég csak utalni a török által elpusztított fejedelmi központ történetére: a tatár csapatok feldúlták Gyulafehérvárt, elégett a könyvtár, a templom és az iskola, rabláncra fűzték a lakosságot. A később Bethlenről elnevezett Collegium Nagyenyeden éledt újjá (1662), és a fejedelem évenként felülvizsgálta annak ügymenetét, az iskolai törvényektől a rektor és a tanárok fizetésén át a diákok javadalmazására adott éves természetbenijuttatásokig. Egy másik Collegium, ahol Erdély szellemi kincseit ebben a mostoha korszakban őrizték, Apácai Csere János Kolozsvárja. Az elpusztított Várad és Gyulafehérvár nyomdáját a fejedelem a kolozsvári Collegiumba helyezte át, később ez szolgált alapul Tótfalusi Kis Miklós munkájához. A fenti városok szellemi és fizikális megerősödését hozta ez a korszak, a kora újkori magyar iskolakultúra keleti végváraivá váltak. A kassai iskolát Czeglé- di István - tanár, iskolaigazgató és lelkipásztor egy személyben - próbálta meg életben tartani állandó kérvényeivel, amíg lehetett, kapott is támogatást az erdélyi fejedelemtől. A pozsonyi vésztörvényszék csatlósai Báthori Zsófia segítségével viszont már rákényszerítették a sárospataki iskolát a menekülésre, így Debrecen, Kolozsvár, Marosvásárhely, Gyulafehérvár volt az útja a 46 diáknak és két tanáruknak, akik hosszas nélkülözések után találtak otthonra Erdélyben.

Erdélyt a korabeli szemlélő a felekezeti tolerancia nemzetközi szinten egyedülálló központjaként értékelte, és a történeti visszatekintés sem tér el ettől. Apafi Mihály nemcsak a neves protestáns Collegiumok kiemelt

36 THURY 1906, 56., 58.; ZOLTAI 1905b.

37 ZSIGMOND 1937, 69., 76.

38 RÁCZ I. 1997b, 83-128.

26