Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja - I/A) A fejedelmi mecenatúra

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja

megalázó vasvári béke ellenére sem), a Bethlen Gábor és I. Rákóczi György nevével fémjelzett külpolitikai kapcsolatok megmaradtak, sőt kibővültek. Erdély, illetve Apafi Mihály nemzetközi elismertsége, tekintélye a geopolitikai konstellációk függvényeként ebben az időszakban is igen jelentős. R. Várkonyi Ágnes megállapítása szerint a török és a Habsburg birodalom közti határhelyzet miatt taktikai tényező volt a kisország, jóllehet pl. a vasvári békét az erdélyi fejedelem feje fölött kötötték, a régió egyéb rendezési terveiben azonban az erdélyi kérdés a 17. század során végig napirenden volt.30 A belpolitikai helyzet is a nyugodt, háborúmentes korszaknak volt köszönhető: a lokális viszonyokhoz képesti gazdasági megerősödés mellett a korszak jellemző ismérve a vallási tolerancia, nemcsak a négy recepta religio, de még a görögkeleti egyház is az építkezés korát élte. Apafi Mihály különös gonddal felügyelte a más vallásúak egyházi életét is: a képzett és lelkiismeretes lelki vezetők foglalkoztatását hangsúlyozottan támogatta.31 A vallási pluralizmus iránti elkötelezettség ugyanakkor csak a tolerancia határainak szigorú rendjében és fejedelmi kontrollja alatt történhetett.32

Láthatólag nézőpont kérdése, hogy a fejedelemhez milyen értékeket társítunk. A fentiek mellett párhuzamosan egyéb elképzelések, ideák is éltek, élhettek Apafi Mihályról. Sokan foglalkoztak már az utolsó erdélyi fejedelem művelődési programjával, de mint a protestáns értelmiség, kiemelten is a református lelkipásztori réteg mecénását még eddig nem vizsgálták. Jelen fejezet azt kívánja szemléltetni, miként alakult Apafi mecénási tevékenysége, és ez hogyan hatott vissza a róla kialakult, kialakított képre a prédikátori rendben. A kora újkori politikai gondolkodásban nagy szerepet játszott a vezető tisztséget betöltő személy hatalmi reputációja, ez az elemzés csupán ennek egy regiszterét veszi figyelembe.33 A református politia ecclesiastica

30 r. VÁRKONYI 1984.

31 A fejedelmi politika történeti okok folytán elkötelezett volt a vallásszabadság deklarálása (1550-es tordai országgyűlés óta, Id. EOE 1, 259.) és primus inter párosként a protestantizmus támogatása mellett. A két elvet nehéz volt összeegyeztetni rugalmasan, de Apafiról tudjuk, hogy részint személyiségéből következően, részint a politikai háttér elemzéséből fakadóan az 1682-es román püspökválasztásnál az előbbi érv, az alvinci loan Zoba esperes támogatásakor az utóbbi esett nagyobb súllyal latba (DUMITRAN 2000a, 52-57.; UŐ., 2000b, 88-95.). Ez a természetes részrehajlás egyik oldalról a magyar reformátusság „prozelita” (RAVASZ 1915, 212.; részletesen: JUHÁSZ 1940; DUMITRAN 2004), a liberális teo- lógus-egyháztörténészével (Zoványi Jenő) annak „eretneküldöző” voltában rejlik (RÉVÉSZ 1.1965,1397.).

32 Németalföld hasonló példája a tolerancia érvényesülésének, Id. HSIA 2002, 4.

33 BENE 1999, 7., 360.

24