Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/D. 2) Életszentség, pietista mentalitás
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi nehéz akadéki érkeznek, mellyeknek ki-nyilatkoztatások ‘s ki-beszéllések ártalmasok volnának az Isten Fiainak: Sóit. 73:16. A’ melly dolgot a’ b[oldog] eml[ékezetű] Molnár Albert, azon Sóltárból formált rhytmusiban, igen jelesen és ékesen ki-fejezett”.166 * Ebben a szüvegrészletben figyelemre méltó, hogy mennyire reális a lelki helyzet értékelése, illetve egy különös, a 73. zsoltár dallamát dicsérő, puritán korokban igen ritka, viszont jellemzően pietista megnyilatkozásnak lehetünk szemtanúi. A18. századi pietizmus gyökereit a 17. századnak a pietizmussal rokon, egymást követő kegyességi és misztikus áramlatainak világában találhatjuk meg.107 Nehéz megállapítani, hogy egy századvégi szerző inkább puritán, kegyes coccejánus, vagy éppen valamely misztikus irányzat követője, ti. a racionális és a misztikus orientáltságú „irányzatok” egymás mellett tűnnek fel, egymás mentén hatnak. Az ortodoxiának is megvan a maga sajátos finom spirituális kontextualizálása, és a puritán, coccejánus irányzatok is Ember Pál esetében mint kegyességi formák, metaforikus rendszerek, az exegézist és az applikációt segitő eszközök csapódtak le szorosan a bibliai hermeneuti- kára alapozott beszédmódban. A prédikáció két részre tagolása, vagy az elemzés során alkalmazott doctrina-usus szétválasztás is, úgy tűnik, inkább a literális és képies értelem szembeállításának felel meg.168 Ember Pál pietizmusát vizsgálva a válasz két irányból is megközelíthető. Egyfelől az itthoni és a németalföldi tanulmányai során szerzett olvasmányai szolgálták kegyességének elmélyülését: az angolszász írásértelmező, Mattheus Pole, és a Voetius—Coccejus szintézisre törekvő holland Witsius, aki kiváló igehirdető hírében állt, és kegyességét misztika nélkül élte meg.169 Campegius Vitringa híres pietista jellegű kommentárjainak hatása ugyanakkor jóval nagyobb lehetett annál, mint ami idézetként megjelent tőle Ember Pál Siklusában: ezt azonban megfelelő olvasmánytörténeti és exegetikai előkutatások után érdemes tisztázni.170 Másrészt, losonci szolgálata idején (1695-1701) nem biztos, hogy nem érintette meg a Haliéból ekkoriban 166 C/O., 337., 338. 167 SZENTIVÁNYI1936, 90.; S. SÁRDI1976, 112.; FAULENBACH 1978,190-200. 168 FABINY 1998a, 144. 169 KATHONA 1961, 224.; 1987, 410.; ASSELT 1988, 141. 170 Már csak azért is fontos ezt hangsúlyozni, mert az egyetlen kötet, amely fennmaradt Ember Pál könyvtárából, az éppen egy Vitringa-disputációs kiadvány, jóllehet éppen ezt nem idézte sehol (ld. ebben a fejezetben az A) pont végét). Ladányi Sándor már korábban felhívta a figyelmet több németalföldi tanáregyéniség, így pl. Coccejus, Vitringa, Venema és Cloppenburch magyarországi recepciójára, és ennek máig hiányzó feldolgozására, ld. LADÁNYI 1986, 73. 230
