Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja

de ignorálni sem képesek.21 A fogalmat bármilyen szempontból - történeti, teológiai, irodalmi aspektusból - érintő, az adott módszertannal vizsgáló munka szerzője kötelességének érzi könyve előszavában definiálni olvasói nézőpontját: a próteuszi formát öltő bevezető a ‘70-es évek óta a koramodern historiográfia alaptételévé vált.22 Minthogy a terminusnak politikai allúziói és 20. századi analógiái is bőven akadnak, ez ténylegesen a modern kor önértelmezői képletéhez tartozik: nem csodálhatjuk, ha maga a téma körül „valóságos kis ipar” alakult ki.23

Koncepciónk szerint a 17. század végének magyar református prédikációirodalma egységes képet mutat nemcsak homiletikailag, de még inkább kegyességileg. Ha retorikailag hasonló eszköztárral felruházva léptek a szószékre a kora újkor magyar prédikátorai, akkor a 16-17. század világképileg egységes korszakát jogosan jelöli a teológiatörténet az ún. óprotestáns ortodoxia korának, hiszen ezt a két századot homiletikailag hasonló formák jellemzik, melyek viszont elválasztják a 18. századi felvilágosodástól.24 Köszönhetően annak, hogy Ravasz László és Czeglédy Sándor is kikerülte a 17. századi magyar prédikációirodalom rendszerező értelmezését,25 és a 17. századra vonatkozó homiletikatörténeti monográfia eddig még nem született meg, így bizonyos szempontok szerint magunk választottunk ki egy csokorra való prédikációt a lehetséges támpontok kijelölésére. A 16-17. század folyamán létrejött magyar protestáns irodalom a nemzetközi kálvinizmus körképében amúgy is jellegzetesen egyedi jelenségnek tűnik,26 ám ennek prédikációtermésén belül is önálló református kegyességi formákat mutat a századvég irodalma, köszönhetően a speciális történelmi-spirituális közegnek.

Ebben a fejezetben elsősorban a debreceni iskola felvirágzásának nagy korszakát, a Martonfalvi professzor nevével fémjelzett, 1660-81 közti

21 POOLE 2000, 3-14. - A fogalmi rendszer diszkurzív jellegéhez kiváló Sasek forrásgyűjteménye, mely kora újkori értelmezéseket tartalmaz, az előszóban pedig ezzel párhuzamosan bemutatja azok szakirodalmi „szétírását” (SASEK 1989, 1-27.).

22 A bőség zavarával küzdve, csak egy művet emelünk ki, amely igen kiváló összegzést nyújt az addig megjelent szakirodalom nézőpontjairól: ld. MORGAN 1986, 9—22. Erre a tudománytörténeti helyzetre utal ironikusan: FERRELL-McCUL- LOUGH 2000,11.

23 SEAVER 1970, VII.

24 CZEGLÉDY 1971, 41-42.

25 Medgyesi és Martonfalvi homiletikai elveit elemezte RAVASZ 1915, I/16., 207-222.; Komáromi Csipkés György, Köleséri Sámuel, Tofeus Mihály és Debreceni Ember Pál beszédeit emelte ki CZEGLÉDY 1971, 88.

26 EVANS 1985,182.

20