Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja

kegyességtörténeti tanulmányain át Zoltai Lajos várostörténeti kutatásainak kaleidoszkóp-szerű Debrecen-képéig), illetve egy monografikus igényű áttekintés a ‘80-as évek várostörténetében Makkai László tollából.17 Jelen munka Balogh István 18-19. századi debreceni mentalitásról írt tanulmányának a 17. századi előtörténetét kívánja megvilágítani, mégpedig a Makkai-féle várostörténeti „kismonográfia” módszertani megközelítésével, ezáltal is ösztönözve a premodern kor „debreceniségének” kutatását.18 A 17. század végének (1657-1711) protestáns kulturális világát a prédikációk révén szemléltetjük, azok művelődéstörténeti és teológiai kérdésfeltevései által ösztönözve.

Minthogy a kora újkor médiáját döntő módon meghatározta az egyházi szellemi tér, azon belül is kiemelt fórum volt a szószék, a prédikációk vizsgálata fontos tapasztalatokkal gazdagíthatja a korról alkotott képünket. A témakör így is túlságosan szerteágazó terep egyetlen könyvhöz, ezt szükséges volt szűkítenünk. A17. század végi Debrecent a kor és a szakirodalom a puritán eszmeiség központjának tartotta és tartja. A szatmárnémeti nemzeti zsinatnak (1646/XXI. te.) a puritán szóra vonatkozó tiltó rendelkezése után az ötvenes években a kiadványok címlapján gyakran olvashatni az ‘orthodoxus lelki tanító’ kifejezés parallel alakját. Általánosan használt a ‘puritán irodalom’ kifejezés, és ennek korszaka is kiszabható (1620-1711), de megítélésünk szerint ez többnyire egy bizonyos kegyességi irányt, a Tolnai Dáli János-féle mozgalmat fedi le. Ugyanakkor a szakirodalomban a korábbi ortodox, puritán, pietista, stb. definíciók mellé idővel a szakirodalomban egyéb jelzők kerültek (puritán coccejánus, precíz puritán, stb.).19 A legújabb kutatások szerint az ortodox és a puritán tábor kommunikációt illető tanai hasonlóak, és „a teológiai álláspontok közti határvonalnak nincs a beszédmódok közti megfelelője”.20 A fenti megkülönböztetésnek csakis teológiai, s főként dogmatikai szinten lehet jelentősége.

Az adott keretek között ez a kötet nem vállalhatta fel a kora újkori re- formációtörténet-kutatás fogalmi apparátusának felülírását, így szükségszerűen használta a teológiai, egyház- és irodalomtörténeti szakirodalom terminus technicusait, de megszorításokkal. A puritanizmus, melyet az angol nyelvű, főként eszmetörténeti elemzések manapság meg sem kísérelnek újraírni,

»7 MAKKAI L. 1984.

18 O. NAGY 1939; BALOGH I. 1969, 11.; BÉNYEI-FÜLÖP-JUHÁSZ 1980; MAKKAI L. 1984.

*9 SZABÓ G. 1943; CZEGLE 1972; MAKKAI L. 1984, 546., 593.; DIENES 2002.

20 KECSKEMÉTI G. 1998,115.

19