Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi - III/B. 2) Traditio humanarum
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi Takács István, a város jegyzője, mint Debrecennek jóhírt szerző esetet detektálta, tehát a díszserleget mint a várost reprezentáló ivóeszközt említette.88 Öltözet terén kirívóan nagyok a társadalmi különbségek, és a viszontagságos időkben visszatetsző volt a felesleges fényűzés: „Ruhájok bibor, bársony, egész selyem ruha, arannyal és ezüsttel szővt. Avagy egészen nem ollyan, drága sinórral és peremmel környül-vétetik”; „Menthetetlen tehát és büntetésre méltó azoknak fajtalanságok, a’ kik kendőznek, festékeckel orczá- ikat szépegetik és ékesgetik hogy már, mint Jezabel”. Az alkalmi viseletnek is azonban megvolt az illendő viselete, mely köztéren elvárható lett volna: „Rút s’ illetlen hát az, hogy a’ mi aszonyink közül némellyek Szoknyájokat elöl fel- szokták kötni, s’ köz helyre, Templomban, Piaczra, Mészárszékben s. a. t. úgy szoktanak menni”. Ezek a mindennapi öltözetre és habitusra vonatkozó kijelentések végig megtalálhatók a századvég zsinati rendelkezéseiben, feddőző beszédeiben, és majd Apor Péternél teljes kibontásában.89 A lakóhely tisztántartása is igényes és illendő keresztyéni viselkedésről is olvashatunk: „Az ember házában ha mi kedvetlen foetor, büdösség (...) támad, mindgyárt jó illattal űzi el s öli ezt el. Fenyő magot vagy viaszai éget. Avagy valami jó illatú füvet, Majoránnát, Levendulát, Mentát, s egyéb efélét, dörzsöl. S hogy háza efélétől üres legyen, valami jó illatú Virágockal (annak idejében) Rósával, Li- liummal, Szekfűvel, Ciprussal, sat. rakja meg Ablakát, asztalát, sat.”9° Házassági szokások esetén erénynek számított, ha egy esküvő a ‘hones- tas’-nak megfelelően consummáltatott. Nem volt ritka az ifjú leányok paráználkodása (főként idegen katonákkal); a válások száma is magas volt: okként a boszorkányság is szerepet játszhatott, de az is, hogy sokan nem tértek meg fogságból, vagy háborúból, és zsinaton kellett róluk törvényt hozni a török halmozott hazai jelenléte, azaz Melius óta. A társadalmi szokások elerőtlenedésének jó példája a következő idézet, mely azt szemlélteti, milyen torz esetekben kellett a lelki vezetőnek ítélni: „Nem kell hát meg-engedni a’ házasságot az ifiú-legény, és a’ vén aszony között. Ismét a’ vén dada, vén féíjfiú és menyecske, ifiú aszony között. E’ sem tisztességes egyik-is”.91 A társadalmi élet profán jelenségeihez tartozik, hogy a lelkészi kar sem különült el élesen a világi vezetéstől. „Nem jó a Prédikátoroknak vendégeskedni (...) Istennek ama nagy s hűséges szolgája Calvinus János, megfogta 88 Több példa maradt fenn a város történetéből, hogy aranyos kupákat adtak ajándékba török és magyar főuraknak egyaránt (BOBROVSZKY1980, 59., 115.). 89 A17. század végének, de még Apor Péter „náj módi”-jának is vegyes hagyományáról ld. MN IV, 733.; TÓTH IGy. 2000,149-156. 9° SZENTPÉTERI 1712-13,129V-130., 127-127V., I22v., 79. 91 UO., I23r-v., 67.; UŐ., 1698, Dór. 161
