Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi - III/B. 2) Traditio humanarum
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi bezzeg magát a vendégeskedéstől. Ez ám az Evangéliumi élet”.92 Az ok az eddig elmondottak alapján érthető: a végeláthatatlan köszöntések sora után, melyeknek a módja is káros (Amesius, Gessner, Káldi György, Perkins és Voetius alapján argumentált Szentpéteri),93 belátható közelségbe kerül a megrészegedés, a tánc és a muzsika révén pedig a paráznaság bűne.94 Mivel a szemlélés is bűnt nemz, hiszen a gondolati bűn az első lépés, ezt erősíti meg az akarat, ezért jó távol tartania magát mindenkinek a ‘hájjá hujjától’. A bíráskodásban társadalmi egyenlőtlenség jelentkezik: a bűnösök elítélése (halál) helyett „bika pénz[z]el, (...) iszom lével (...) vaját veszik az bűnnek [‘megváltják magukat’]. Avagy ha szintén valamellyet testében, büntet- nek-is, tsak igen gyengén, meg-tsapják té-túl a’ Postpraedicamentumát, ’s el- botsáttyák”.95 A 16. század ótestamentumi ítéleteihez viszonyítva ebben az időben már enyhült a bírák szigora, bár a kálvinista városokban sokkal szigorúbb törvények éltek, mint a katolikusoknál.96 A társadalom felsőbb rétegeit kevésbé érintették a korlátozó erejű törvények, rendelkezések, mert órájuk csak pénzbüntetés volt kiróható, míg mások szenvedték a botot, vagy éppen a kalodában szégyenkeztek. A puritán prédikációknak nyilván nagy része van abban, hogy a 18. század végi Debrecenen a „rideg, sötét tónus” lett uralkodóvá, amint ezt egy külföldi útleírás elénk tálja.97 Elég csak a ‘közdolgok’ tilalmaira gondolni, vagy arra, hogy szerzőnk is minden népi játékot milyen távolságtartással kezelt: „Megóvd magad aféle játékoktól, amellyek casu et temeritate, történettel és vakmerőséggel igazgattatnak; úgyhogy azokban az embernek jova és pénze periclitál, veszedelmezik. Pl. Koczka”, Kártyázás, Kötélen járás, Ón-öntés, Öv-mérés, Rosta-vetés; de még a Comoediák szemlélése is tiltott volt Voetius és Amesius alapján! Nagy számúak a népi hiedelmek is: „a’ mikor az Ég-béli jegyektől félnek. (...) A’ mikor ördögi mesterséggel, varáslással, büvöléssel, bájolással, babonálással élnek. (...) A’ mikor attól kérdenek tanácsot, a’ kiknek az ördöggel vagyon közösülések, a’ minéműek, ama’ áldó, kötő, feresztő 92 UŐ., 1712-13,147V-148. 93 Káldi protestáns recepciójáról ld. GÁBOR 2001, 18. 94 TAKÁTS 1961c; I9óid, 305-307. 95 SZENTPÉTERI 1699, Dir. - Szentpéteri itt az ítéletek valós kivitelezéséről szólt, ami megerősíti a szakirodalmi kutatásokat: a halálbüntetés ritka eset volt, de az enyhébb esetekben is a büntetés (főként nemesek esetén) pénzmegváltással, botütéssel kiváltható volt (MAKOLDY 1926, 131.). 96 TAKÁTS 1961b, 278., 281. 97 BALOGH I. 1973,110. 162
