Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja

I. A 17. SZÁZAD VÉGI DEBRECEN SZELLEMI HORIZONTJA

A város szívében volt minden olyan intézmény, amely a debreceniek életét alapjaiban meghatározta, szervezte és irányította. Zoltai Lajos kéziratban maradt városi helyrajztörténete alapján képet alkothatunk a város házainak, telkeinek, utcáinak változástörténetéről.1 A központi városmagot a középkori „Vár”-terület jelentette: a Templom-térrel (ennek kerítésén belül a különálló ún. Veres-torony), a Templomtól északra a Collegiummal (köztük a Paptava), s ezek környékén keletre és nyugatra a Melius- és Budai Ézsaiás-féle papiak (és néhány városi ház, ahol Csokonai, Kölcsey, vagy éppen Komáromi Csipkés lakott). A Templom, mint szent tér eleve elvált az előtte élő piactértől egy vékony kerítéssel. A Templomtól délre vezetett a főút, mely a középkor óta a Theatrum vagy Piacz nevet viselte, itt állt Bika Bálint fogadója, vele majd szemben a Doboziak egyik háza, mellette a Városháza. A Czegléd u. (ma: Kossuth u.) sarkán a Komáromi Csipkés-ház, a Német u. (ma: Széchenyi u.) elején a Diószeghy-család Postafogadója.2

Debrecennek majdnem összes kőháza a főtéren és az ide torkolló utcák elején állt (Debrecen legrégibb klánjai, főbírók, kereskedők és céhmesterek generációit adó, az ún. öröklemondásos családok kezén). Egyetlen példa: a városra hagyta a Fekete-család az egyik, Piacz és a Czegléd utca sarkán található házát, ez adja a mai Városháza délkeleti oldalát.3 A főtéren nem véletlenül állt az ún. Nagy palló, mely a Fehérló-fogadóig tartott (ma: Piac u. - Szent Anna u. sarok): kövezett út híján egyetlen közlekedési eszközként. A régi Debrecen városmagjához nyolc nagy utca tartozott, nyolc kerület központi utcájaként. Mike Pál, 17. század eleji főbíró kétszobás egyszerű házban lakott négytagú családjával, és meglehetős puritán módon élt.4 A néhány kőházat kivéve vályogviskók és sártenger fogadta még a 19. század eleji idelátogatót is. A 18. században rendelet tiltotta a hétvégi állatkihajtást, nehogy nagy legyen a sár. Este 10 óra után amúgy is megszűnt a városi hangoskodás:

1 A Déri Múzeum kézirattárában, a Történeti Dokumentációs Gyűjteményben található Zoltai-hagyaték Helyrajztörténet 2. alatt (Lsz. 192.); ehhez még Id. SÁPI 1972.

2 A Kistemplom (ma: Csonkatemplom) csak 1725-től, a Vörös-templom (ma: a Kossuth u. református templom) csak 1888-tól áll.

3 ZOLTAI 1935.

4 UŐ., 1903b, 267.

15