Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/B. 3) A prédikáció mint műfaji korlát
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben által közreadott munka szakszavaival teljes egyezést találunk: Enyedi feltehetőleg ismerte a Nógrádi Mátyás rögzítette fogalmi kincset, és annak munkáját is használhatta, bár eddig erre Bartók István nem utalt, jóllehet közölte a második prédikáció vázlatát latin és magyar terminusokkal együtt.215 Kecskeméti Gábor Hyperius-tanulmánya hasonló jelenségre hívta fel a figyelmet: a marburgi tanár munkájának hatalmas nemzetközi recepciójáról szólva megállapította, hogy a magyar 17. századi homiletikai szakirodalom is több szinten ehhez alkalmazkodott, vagy ezt alakította a maga arculatára.216 Látva ebben a szövegben az elmélet és gyakorlat közti elcsúszást, a figyelmünket kevésbé a homiletikai elméletre, mint inkább a létező gyakorlatra kell, hogy irányítsuk. Enyedi Fazekas hat prédikációjának egy textusa van (Ef 5,14), melyet részenként tárgyalt. A három tagmondatból álló bibliai igét úgy osztotta fel, hogy az első és a második beszéd az első („Serkenj fel, aki aluszol...”) és a második félmondatot („...és kelj fel a halálból...”) magyarázza, az utolsó rész pedig négy beszéd alaptextusa („...és megvilágosodik tenéked a Krisztus”). Ha a prédikációk hasznait megvizsgáljuk, az utóbbi négy magyarázat akár egy beszédet is alkothatna, ha nem állna ott a külső prédikáció váz. Az alkalmazott ususok ugyanis kiegészítik egymást.217 Ezentúl érdekes megoldás, hogy a negyedik magyarázat pedig már a kolofonban sem döntötte el, hogy milyen metódust alkalmaz, serkentést avagy intést. Láthatólag az elméleti fogalmak még nem nyerték el kikristályosodott értelmezési lehetőségüket, a felvett textus és a témavezetőként szolgáló teológiai fogalmak mentén elmozdulások észlelhetők. Az exegetáló metódust jelzi a margináliákon feltüntetett szerzők névsora és a szövegek elrendezésének módja is. A leggyakrabban a bibliai szó- magyarázat lexikonírói, a szótárak, loci communesek szerzői szerepelnek és a bibliai kommentárok legkedveltebb, főként svájci alkotói.218 A számtalan 215 BARTÓK 1998, 245-246. 216 KECSKEMÉTI G. 2003, 369-370. 217 A 3. oktat és serkent, 4. serkent vagy int, 5. int, 6. oktat. A 3. Krisztus igaz ismeretéről, a 6. beszéd az örök élet megszerzéséről és megtartásáról oktat, a köztük lévők az akadályok elhárítását (4.), és a lelki éhség és szomjúság megérzésének módjait (5.) taglalják. 218 Lexikonok: Aretinus, Ravanellus, Junius-Tremmellius. Kommentárok: Alsted, Beza, Piscator, Amandus Polanus, Rivetus, Zanchius (ENYEDI FJ. 1652, 131., 142., 211., 221., 231., 233., 247.). Enyedi alapmunkaként használta, legtöbbször citálta Aretinus és Ravanellus kommentárjait, melyek közül az RMNy a két szerző legismertebb művét néven is nevezte, jóllehet a margináliákon ezek nincsenek jelölve (RMNy 657-658). 130
