Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/B. 3) A prédikáció mint műfaji korlát
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben tagolás, alpont és új bekezdés appercepcióját a káté formában megszólaló, affirmativ funkciót hordozó kérdések (Questio, Objectio) és válaszok (R.) rendezik. A szövegek és a margináliák rögzítette fogalomkincs a latin nyelvű háttérolvasmányok működtetését jelzi. A duplán definiált terminus techni- cusok, a csak exegetikai precizitást, a helyes értelmezést hangsúlyozó szak- irodalom mind a jól körülhatároltság, az igaz ismeretek (orthodox) közlésének igényét érvényesítik. A címlapon a „könnyű formában” kibocsátott, a „hívek lelki épületekre” szolgáló kifejezések a kötet jól áttekinthető felépítésére és az igaz, jól rendszerezett ismeretekre együtt utalnak. Az Enyedi Fazekas-beszédek ugyanakkor nem száraz teológiai kommentárok, hosszú lére eresztett fejtegetésekkel sűrűn ékesített szövegek. A szerkezeti túlzsúfoltságot a lélekre ható, az affektiv szférát megmozgató applikációk oldják fel. Nem lehet véletlen, hogy az exegetikai elemzéseken túl a szerző csak egyfajta olvasmányréteget különített el: a kegyességi művek közül explicit módon idézte Augustinus és Kempis Tamás, Perkins és Aisn- worth egy-egy művét.219 A középkori és angol kegyességi művek közti kapcsolat nem szorul magyarázatra, az viszont már érdekfeszítőbb kérdés, hogyan értékelődik át ennek az irodalomnak az olvasata a 17. század évtizedeiben. Az Enyedi által megkonstruált exemplum-mező a bibliai párhuzamos textusokból, a hasonlóságon alapuló példákból építkezik. Az exemplumai többnyire utalásos, ‘minimal-form’ jellegűek és motívumhalmazként sorokba rendezettek, néhol a gradatio formájában, néhol csak egyszerű narrációval bibliai exemplumok.220 Az ókorból egy-két közismert példát emelt be, a reneszánsz ismeretanyagból pedig egy asztrológiai verset.221 A szerző elkerülte a polémiát, mindazonáltal a megtérés gradusainál szükségesnek látta megkülönböztetni az önmegtartóztató élet katolikus és református formáját: „Ez igazán az Apostolnak értelme szerint a testet megsanyargatni. Ahonnan semmi úton módon, ama babonás disciplinálások, testek sanyargatások, ostorozások, ciliciumozások, és efféle majmoskodások, 219 ENYEDI FJ. 1652, 18., 50., 60., 91., 116., 188. 220 Minimalform (UO., 65., 76., 245.), gradatio (UO., 98.), narráció (UO., 63., 132.). Vö. TÜSKÉS 1992, 141. 221 Platón és Cicero meglehetős vituperatióval kerültek említésre („ha szabad előhozni”, ld. ENYEDI FJ. 1652, 144.), hasonlóan a telhetetlenség példája Nagy Sándor történetei közül {UO., 243.). A penitentia helyes megéléséhez idézte fel „egy jeles Istenes elméjű Poeta”, Palingenius versekbe foglalt intését (Uo., 43-44.). Az RMKT XVII/9 nem tartalmazza az idézet feloldását. Az említett rejtőnév mögötti szerző az itáliai költő, Pietro Angelo Manzolli, a magyar prédikátor pedig a Zodiacus vitae (1531) c. munkájából idézett (Manzollihoz ld. GÖMÖ- RI1999,173-)131
