Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Régi bort új tömlőbe - Néhány új szempont Medgyesi Pál Bayly-fordításának vizsgálatához
Régi bort új tömlőbe Császár Károly, de 21 évvel később - sajnálatos módon - a magyar református imádságtörténet egyik kiváló ismerője, Incze Gábor is megerősítette ugyanezt:” A német, angol és holland egyházi egyetemeket járt és főleg Angliában az egyházi hierarchia elleni mozgalmat megismerő Medgyesinél talán senki nem tartotta jobban szemmel idegen nemzetek egyházi irodalmát. A munkának (t.i. a Bayly fordításnak!) kétségkívül páratlan hatása volt, de helyesen állapítja meg Császár, hogy mint minden kiválóan fordított munka, úgy ez is évtizedekre útját vágta az eredeti magyar műnek.”11 Bevallom, ezzel a megerősített kijelentéssel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Elvégre ilyen erővel minden nagyhatású, sikeres fordításra úgy kellene tekintenünk, mint a fordítási célnyelv irodalmának végzetes elnémítójára. Igaz ugyan, hogy Medgyesi szövege rendkívül erőteljes, de nem is lehet másmilyen, hiszen nyilvánvalóan a felhívásközpontú szövegek kategóriájába kell sorolnunk. Klaudy Kinga A fordítás elmélete és gyakorlata című, sok szempontból iskolateremtő munkájában azt írja erről a szövegtípusról (bár név szerint Medgyesit nem említi, de szavai jól körülírják az ő teljesítményét is: „Legjellemzőbb szövegfajták: reklámok, híradások, misszionáriusi szövegek...Itt a fordító elsődleges feladata nem a forrásnyelvi szöveg tartalmának vagy formájának, hanem funkciójának visszaadása, az, hogy a célnyelvi szöveg lehetőleg azt a hatást váltsa ki, mint a forrásnyelvi szöveg.”11 12 Úgy vélem, nem kell bizonygatnom, hogy ez a megállapítás a Praxis pietatis-ra minden erőltetés nélkül vonatkoztatható. Ugyancsak Klaudy Kinga volt az, aki többször is elemezte és közkinccsé tette a magyar fordítás- tudomány atyjának tekinthető 19. századi erdélyi polihisztor, Brassai Sámuel nézeteit.« Amit pedig Klaudy Brassaitól idéz, az jóformán szó szerint megegyezik Medgyesi jóval korábbi fordítói elveivel: „...a szókkal való haszontalan vesződség, küzdés, birkózás helyett, minek legtöbbnyire kudarc a vége, fordítsuk figyelmünket a mondatra. Ébressze phrasisunk a fordítmány olvasójában azt a gondolatot, képet, érzelmet, indulatot, melyeket a szerző szándékolt ébreszteni az eredetijében, s a fordítás hű lesz, ha szint tán szótár-író egyetlen szót sem merne a fordított mondatbeliek közül az eredetibe foglaltakkal szembe állítani.”^ Medgyesinek A keresztyén olvasóhoz címzett ajánlása szinte tökéletesen egyezik Brassai fent idézett elveivel: „VII. Ha kitől lehetne a fordításnak (ahol a szókat nem annyira kell vizsgálni, az én ítéletem szerint úgy 11 INCZE Gábor: A magyar református imádság a XVI. és XVII. században,Debrecen, 1931, Debrecen Szabad Királyi Város és a Tiszántúli Református Egyházkerületi Könyvnyomda Vállalata, 45. 12 KLAUDY Kinga: A fordítás elmélete és gyakorlata, Scholastica, 1994., 49. '3 KLAUDY Kinga: Magyar fordítástudomány a XIX. században. Brassai Sámuel nézetei a fordításról, in: Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből, Budapest, 1991, Akadémiai Kiadó u KLAUDY (BRASSAI), i.m., 44. 67
