Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Régi bort új tömlőbe - Néhány új szempont Medgyesi Pál Bayly-fordításának vizsgálatához
Régi bort új tömlőbe kellene esni, hogy ne ismernék fordításnak, fonákul az írás ne esnék, azaz amit magyarra kellene fordítani, annak nem deák, német, anglus formán, hanem magyar módon kellene esni. Igazán mondom, igyekeztem ezen, aholott reája nem érkeztem, legyen a jó igyekezet elég névén.”*5 Érdekes módon Medgyesi itt nem csupán egy 19. századi hazai szakíró gondolatainak megy jócskán elébe, de az angolszász fordításelmélet egyik jelenkori nagyságának is. Lawrence Venuti egyik korábbi Medgyesi-tanulmányom- ban már idézett, The Translator’s Invisibility című munkájában ugyanis nagyon hasonló dolgokat fejteget, Goethétől kölcsönözve könyvének címét, s arra a konklúzióra jutva, hogy az igazán jó fordítás semmiképpen nem látszik, nem látszhat annak. * 16 * Ez azért is figyelemreméltó teljesítmény, mert Medgyesi ráadásul nem egyéni írói-fordítói érvényesülési szándékkal, hanem egyértelműen csakis a missziói célokat szem előtt tartva vált egyik korai műfordítónkká. És - természetesen - teljes jogú szerzővé. Olyan íróemberré, akivel kapcsolatban maradéktalanul igazak a puritán irodalmat a 80-as évek elején újraértékelő ismert anglikán teológus, Martin Brow szavai: „ A puritán szerzők nyelvezete és stílusa csodálatos (formidable!) kötelességgé teszi olvasásukat...e munkákból tisztán árad a XVII. század levegője. Ugyanakkor: nem lehet minden keresztyén ember vágya, hogy ott izzadjon ezekkel a kincsekkel teli teológiai bányákban.”1? A „teológiai bányák” kifejezés ,csakúgy, mint az általam többször használt „aranymosás”- hasonlat, azt jelzi, hogy ezek a művek, akár angolok, akár magyarok, nem egykönnyen tárják fel kincseiket a mai (akár még a mai vallásos!) olvasó előtt sem. Mindazonáltal, megfogadva ifjú és tanult barátunk és kollégánk, Fazakas Gergely javaslatát, befejezésül szeretném valamelyest folytatni az 1997-ben már megkezdett szövegelemző-összehasonlító munkámat. Ezúttal - ugyancsak az ő kollegiális gesztusának köszönhetően - már egy 1631-es, digitalizált Bayly-szöveg büszke birtokosaként. Ugyanakkor megjegyzem, hogy az interneten található 1842-es kiadás és nálunk az 1936-os Incze Gá- bor-féle edíció sem igazán botrányos és könnyelmű összehasonlítási alap, mert e két modernebb szöveg gondozói érdemben többnyire semmi egyebet nem változtattak a szövegen, mint a helyesírást, abban is csak a hangok következetesebb jelöléséig merészkedtek, nem úgy, mint a Koinónia Kiadó, a maga szakmai szemmel nézve fájdalmasan szövegcsonkító, radikálisan modernizáló, az irodalom- és nyelvtörténeti szempontokat mellőző kiadásában. Azt azonban nem kétlem, hogy a laikus olvasókat egy ilyen edíció szólítja meg igazán; csak éppen Medgyesi szerzőként való feltüntetése kétséges és kérdéses egy efféle, egyébként üdvözlendő missziói vállalkozás ‘5 MEDGYESI Pál: Praxis pietatis, Debrecen, 1641, Ajánlás, 2. lap 16 VENUTI, Lawrence: The Translator’s Invisibility, Routledge and Kegan Paul, London, 1995. <7 BROW, Martin: In Defence of the Puritans, The Banner of the Truth Magazine, no. 213, June, 1981. 68
