Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
„Tök-é, avagy túrós étek?” Szólások, köznyelvi fordulatok Medgyesi Pál két presbiteriánus párbeszédében
„Tök-é, avagy túrós étek?” cív Nyelvűnk e sajátos kifejezőerejét a gazdag életművű Medgyesi Pál minden opuszában kiaknázta, de talán egyikben sem olyan tudatosan és a nyelvészi (vagy akár a folklorista!) szerepkört is vállalva, mint éppen az előadásom címét szolgáltató Dialogus politico-eccelsiasticusban. Ahogyan Medgyesi mindmáig egyetlen monográfusa, Császár Károly írja: „Aki idegenből fordít, abban önkénytelenül is nyelvészkedési hajlamok ébrednek; fordítás közben keresvén az idegen kifejezésnek megfelelő magyar szólásmódot, akaratlanul is etimologizál... A helyes magyarság elvének egyik főtételét MEDGYESI-nél is megtaláljuk... »A magyar nyelv, noha parasztos nyelv - így szól egyik beszédében - de fontos és bölcs nyelv, kiváltképen a példa és közbeszédekben.« Amit a Bűnön búskodó lélek kénszergésé-bö\ vett fenti idézet tükröz — tudniillik Medgyesinek a magyar népnyelv iránti tiszteletét, megbecsülését, s mindezen nyelvi elemek gyakori használatát - azt szerzőnk egész életművében nyomon követhetjük.” A 17. század nyelvművelését a Figyelő 1879-80-as évfolyamaiban hosszan taglaló Jancsó Benedek korántsem látta ilyen sikeresnek Medgyesi elméleti és gyakorlati stilisztikai működését. Ő - érdemei elismerése mellett — „orthologia” és ebből fakadó „conservatismus” címkéjét ragasztja rá.11 Nézzünk bele közelebbről ezek után a Dialogus politico-ecclesiasti- cust három évvel később követő, Rövid Tanítás a Presbyteriumról avagy Egyházi Tanácsról című, 1653-ban, Sárospatakon napivilágot látott Medgyesi-párbeszédbe, amely akár az első, bonyolultabb Dialogus népszerűsítő változatának is tekinthető. A kevésbé művelt, vagy legalábbis laikus, nem teológiai képzettségű célközönség kedvéért Medgyesi itt jócskán megszaporítja a népies fordulatok, példázatok számát. Olyannyira, hogy munkáját egyenesen magyarról magyarra fordított kifejezések sorával tűzdeli meg. Szándéka az, hogy egyetlen alapfogalmat se hagyjon tisztázatlanul, hanem a végsőkig konkretizálva megmagyarázza azt. így például magát a „Presbyter” szót is: „ K. (Kérdező) Micsoda Vének a Presbyterek; csak idővel öreg emberek vagy mik? F. (Felelő) Nem idővel öregek értetnek ezeken, hanem értelemmel, s ítélettel öregek. Mindegyét tészen azért akár öregeknek, véneknek, akár Egyházi Tanácsoknak mondjad. Mert amint a polgári széken nem annyira a koros öregségre s szakállra néznek, mint az észre, s egyenes magaviselésre, úgy itt is.”11 12 A továbbiakban a párbeszéd csöndesen, fegyelmezetten folydogál, a felelő higgadtan, bibliai locusok segítségével okítja a tudatlan Kérdezőt, mígnem aztán annak egy különösen is ügyetlen, értetlenkedő kérdése felszítja a Felelő azidáig lappangó indulatait és átízzítja, ízesen udvariatlanná teszi ismét Medgyesi nyelvezetét. Magyarán: a teologizálás nyíltan vállalt pórias dikcióba csap át: „K. Ha talán ezeken 11 JANCSÓ Benedek: A17. század nyelvművelése, in Figyelő (Abafi) VIII (1880), 41-42. 12 MEDGYESI Pál, Rövid Tanítás a Presbyteriumról avagy Egyházi Tanácsról, sajtó alá rend. INCZE Gábor, Magyar Református Külmissziói Szövetség, Budapest, 1934, 8. 46
