Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
„Tök-é, avagy túrós étek?” Szólások, köznyelvi fordulatok Medgyesi Pál két presbiteriánus párbeszédében
„Tök-é, avagy túrós étek?” í*5 ugyancsak mind lelkipásztor prédikátor értetik, nevezet szerint az Újtestámentomi, egyházi szolgákon és a presbytereken, mind ugyancsak prédikátorok? F. Temérdeki nagy szemtelenség és vakmerőség a szép világos értelmű szókat s sententiákat a Confessioban (t. i. a Confessio Helveti- cában!) így tekerni, s facsarni. Holott im mely nyilván a Ministeri Újtes- tamentombeli szolgálatnak neve alá számlálja s foglalja el az egész Újtesta- mentumi Egyházi minden rend kívül és rend szerint való hivatalokat: az apostolságot, prófétaságot, evangélistaságot, diakonságot, presbyterséget, pásztorságot, doctorságot úgyhogy mindenikét ezeknek Újtestamentumbeli Egyházi szolgaságnak nevezi. De ennél is nagyobb értetlenségnek, vagy ugyan gonoszságnak tetszik a Confessiora azt fogni, hogy e hivatalokat mind egynek állatá, mindegy volna hát az egyházfi a prédikátorral, az igazgató presbyterek is mind prédikátorok, doctorok, próféták tehát. Semmi vallásnak Theologiája nem szenved ily képtelen értelmet.”^ Medgyesi Pál itt azok ellen kapálódzik, akik rosszakaratból vagy ostobaságból egybemossák a presbiter tisztét a többi egyházi szerepkörrel, szolgálati területtel; indulatossága egyértelműen nekik, ellenük szól. Ezt követően pedig elérkezünk a párbeszéd egy olyan részéhez, amely ékesen bizonyítja a műfordítói feladatokon edzett Medgyesi etimologizáló szenvedélyét; pontosan azt a vonását, amelyre Császár Károly oly nyomatékosan hívta fel a figyelmünket: „K. Mitől vagyon hát, hogy a magyar fordító (a Második Helvét Hitvallás átültetője!) Esperesnek fordította a Presbyter nevet? F. Ha az esperesen (melyet e PRESBYTER névből vöttek a mi magyarink, kik e szót így mondják ki paraszti módon Peresbyter), egy darab földön vagy egy vármegyében élő tanítónak esperesét érti, a szokástól (azaz: a népetimológiától! P. E.) csalattatott meg a fordító. A pápisták e mai napig az espereseket archipresbytereknek hívják, melyet nem tudván a deáktalan magyar nép kimondani (mint sok egyéb deákos szókban is megesik), csak Peresnek, s megtoldva az ő szokása szerint esperesnek (mint a speciest especiesnek) mondott.”^ Amit itt Medgyesi olyan erőteljesen és érzékletesen ír le, az nem egyéb, mint a nyelvünktől idegen hangzás jellegzetesen rövidítő, egyszerűsítő feloldása, látszólag érthetővé, de az eredeti értelemtől különböző „magyarítása”. E szenvedélyes kitörés után ismét kiegyenlítettebb szakaszok következnek, annak ellenére, hogy a Kérdező soron következő dilemmáinak egyike is vértolulást idézhetne elő presbitériumpárti szerzőnk fejében: „K. Ilyeneket is hallok, hogy az Ecclesia a Presbyterium nélkül is ugyan Ecclesia afelől? F. Nem tagadom, de hibás, félszeg, mint szintén az ember keze s lába nélkül.” *5 * * * '3 MEDGYESI, i. m. 20. '4 MEDGYESI i. m. 22-23. >5 MEDGYESI i. m. 24. 47
