Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
Az ORLE-egyenruha
ták és azután a bal vállra vetették vissza. Tógának nevezték a debreceni diákok egyenruhájának zöld színű, posztóból készült, szűrhöz hasonló, sárga színű szalaggal szegélyezett ruhadarabját, amelyet 1624-óta, I. Rákóczi György rendeletére viseltek az akadémiai hallgatók a bokáig érő, fekete színű, elől fehér zsinórkapcsos dolmány fölött. A süveg szintén a debreceni diákok viseletéhez tartozott, és valóban kun süveg volt. A prédikátorok - amint látjuk - kalapot hordtak. Csiky Lajos a tóga félkönyékig érő kettős ujját „Kazinczy újjak”-nak nevezi, amelyen szintén „slinglik” vannak. Az elnevezés szerintünk ötletszerű, mert Kazinczy a széphalmi magányában aligha foglalkozott divattervezéssel, ellenben Kostyál Ádám, pesti férűszabó a Tudományos Gyűjtemény című folyóirat 1830-as évfolyamának mellékleteként közreadott egy kőnyomatos rajzot, amelyen a „legújabb ízlés szerént öltözködött két magyar” látható. Az egyik férfi kettős ujjú, zsinóros, félcombig érő mentét, alatta dolmányt, a derekán szintén zsinórból készült makkos díszű övét és ezen kardot visel. Ez a kettős ujjú kabát az 1930-as években jött ismét divatba, de ezt Bocskai-ruhá- nak nevezték. Bár az ORLE-egyenruhát 1908. szept. 29-én Csuha András pesti szabó mutatta be a bírálóbizottságnak, a ruha készítésével kapcsolatban azonban a neve többénem fordult elő, mert a Lelkészegyesület 1909. február 2 7-i száma Szántó József hódmezővásárhelyi mester reklámját közölte első ízben, majd folyamatosan éveken keresztül. Szántó József utal az ORLE döntésére, mely szerint az egyenruha azért szükséges, „hogy az egyházi méltóságot jobban kiemelje, az egyforma külsőben rejlő erőt és az összetartozandóságot fokozza.” A mester hajlandónak mutatkozik az egyházkerül éti és egyházmegyei gyűlésekre személyesen elmenni, a képes árjegyzékét bemutatni, illetve a helyszínen mértéket venni az egyenruhát csináltatni szándékozó lelkipásztorokról.131 Erdélyből Vásárhelyi Lőrinc nyilatkozott a Lelkészegyesület hasábjain az ORLE egyenruhával kapcsolatban. A cikk hangvétele, a címe határozottan gunyoros: „Roma locuta” - Róma szólt, T. B. - azaz a kálvinista Róma”. Vásárhelyi szerint a remek öltönyt be kellene mutatni Kolozsvárott a püspök, a lelkészek, a teológus ifjúság, a laikusok előtt, utána pedig Sárospatakon, Pápán, és ha mindenütt úgy fogadják az egyenruhát, mint Debrecenben, akkor a cikkíró is csatlakozik ahhoz, amit Debrecen mond. Egyébként Vásárhelyi az egész ügyet jelentéktelennek tartja, hiszen az 1907-es zsinat a lelkészi öltözettel nem is akar foglalkozni, véleménye szerint a „református papot igazán pappá nem teszi semmiféle ruházat,” de ha már lesz egyenruha, ez valóban egyenruha legyen „a nyakfedő gallértól le a lábbeliig” - írja Vásárhelyi, majd tiltakozik a túlzott „magyaros”-ság ellen, és talán ezért javasolja szintén gunyorosan, hogy a fövegnek valami olyasfélének kellene lenni, „ami mellett a nap ne süsse ki az ember szemét.” Végül javasolja Vásárhelyi, hogy az lenne az igazi állapot, ha a világ összes református lelkésze egyforma ruhában járna. Baltazár Dezső, a Lelkészegyesület felelős szerkesztője Vásárhelyi cikkét átol85
