Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)

Az ORLE-egyenruha

is voltak előharcosai, a Szabó Aladár köré csoportosuló, a belmissziót sürgető lelkipásztorok személyében. A Lelkészegyesület az ébredésről alig ír valamit, az egyenruha kérdésével viszont a lap első évfolyamában huszonöt cikk, közlemény, felhívás, hirdetés, hozzászólás jelent meg. Lássuk ezeket.

1908. ápr. 2-án tartotta az ORLE Budapesten a második választmányi gyűlést. Kontra Aladár beterjesztette a lelkészi egyenruhára vonatkozó indítványát, amellyel kapcsolatban a gyűlés kimondta, hogy a lelkészeknek az egyházi funkciók és a hivatalos polgári ünnepélyek alkalmával való öltözködésében eddig megmutatkozott rendetlenségét meg kell szüntetni. A gyűlés kívánatosnak tartja, hogy a lelkipásztorok egységesen megállapított formaruhában járjanak, ezért megbízza az indítványozót, hogy bizottságot hozzon létre a ruha tervezése ügyében, és a javaslatot terjessze az őszi közgyűlés elé.128

Az 1908. szept. 29-én, Budapesten tartott közgyűlés jegyzőkönyvéből kiderül, hogy a bizottság nem tétlenkedett, mert Kontra Aladár bemutatta a résztvevőknek a Nemes Mihály „történelmi festőművész” által tervezett egyenruhát, amelyet Csuha András budapesti papi szabó készített. Az egyenruha tógából, fövegből, övből és palástból állt. A közgyűlés az egyenruhát „mind ízléses, komoly, mind magyaros jellegénél, mind aránylag jutányos előállítási áránál - 180 korona - fogva alkalmasnak tartja arra, hogy magyar református egyenruha gyanánt el fogad tassék. Ennélfogva azt az egyesület tagjai részére hivatalos öltözetként ajánlja, hogy így lassanként a lelkészeink között általános viseletté váljék.”129

Valóban, a papi egyenruha előállítási költsége olcsónak tűnik, de ha tudjuk, hogy 1909-ben, a Lelkészegyesületben megjelent hirdetmény szerint Neumann Mór debreceni ruhakereskedőnél a legdrágább férfiöltöny 76 koronába került, a legolcsóbb „lüster” öltöny pedig 24 koronába, akkor másképpen értékeljük a díszruhát. Mai Ft-ra átszámítva a tóga, a föveg, az öv, a palást árát, az elsőrangú egyenruháért legalább 60 000 Ft ot kellene fizetni.

Az ORLE-egyenruhával kapcsolatban az első komoly cikket Csiky Lajos, a debreceni teológiai akadémia gyakorlati tanszékének professzora írta a Lelkészegyesületben. A szerző megállapítja, hogy az egyenruha valóban új, mert a magyar református prédikátoroknak sohasem volt - és még ma sincs - egyenruhájuk. Csiky Lajos leírja, hogy jelen volt az 1881-es debreceni zsinaton, ahol tárgyalták a lelkészi öltözet ügyét, és ahol elhangzott az a kívánság, hogy a lelkészek öltözete olyan legyen, mint amilyet Kiss Áron szatmári esperes a zsinat alkalmával viselt. Csiky Lajos részt vett a szegedi református templom 1883-ban történt felszentelési üimepélyén tizenkét lelkésztársával együtt. Ahogy a professzor visszaemlékezik, valaki a jelenlevők közül megjegyezte: „Önök, tizenkét református lelkész, éppen tizenháromféleképpen vannak felöltözve.” Csiky Lajos tehát mindenképpen javasolja az egyenruha viselését annál is inkább, mert a római katolikus papok, az evangélikus lelkészek egységes viselete a „kívülállók” számára nagy tekintélyt ad. Hasonlóképpen a „katona82