Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
Az ORLE-egyenruha
ság, a csendőrség s a többi ilyen fegyveres erkölcsi testület erejéhez nem ad-é valamit, nem ad-é sokat az egyenruha is?” Kitűnik Csiky Lajos cikkéből, hogy a debreceniek nem fogadták el a pesti szabó által bemutatott mintapéldányt, és felkérték Szántó József hódmezővásárhelyi papi és díszmagyar szabómestert, hogy ő varrjon egy új ORLE-egyen- ruhát. Csiky Lajos azt írja, hogy ez a „külföldön képzett, de minden ízében magyar s mesterségét igazi művészetre emelt iparos” 1909. febr. 13-án eljött Debrecenbe, és bemutatta az általa készített egyenruhát az alábbi bírálóbizottságnak: dr. Erdős József, dr. Ferenczy Gyula - az ORLE főtitkára -, Csiky Lajos teológiai professzornak, Uray Sándor debreceni lelkipásztornak. Balajthy Jenő harmadéves teológiai hallgató „magára öltvén az egyenruhát, alkalmunk volt annak szép, igazán díszes és minden tekintetben megfelelő voltában gyönyörködhetni”. Csiky Lajos így írja le a díszruhát: „ 1. A tóga. Régi református papi ruhák után egybeállított hosszú, díszes, zsinóros, igazi komoly méltóságot kölcsönző öltözet, mely a lelkészi hivatal - ma inkább így mondanánk: hivatás, T. B. - tisztességét minden diszelgés nélkül domborítja ki. Elől 15 pár slingli van rajta gombokkal (a slingli szót, őszintén be kell vallanom, nem tudom magyarul) - Csiky Lajos Edinburghban és Baselban tanult, tehát ismerhette mind az angol, mind a német nyelvet, de a kifejezést szaknyelven valóban nem érthette, mert ez a német „slingli” = a gombra illeszkedő hurokkötéses selyem kapocs szót jelenti, T. B. -, és a kettős Kazinczy új jak, amint azt a díszatillákon is láthatjuk, szintén slinglikkel vannak díszítve. A régi rómaiaktól jött le a tóga hozzánk. Szép, megkülönböztető jellegű öltözetdarab. 2. A díszöv igazán pompásul illik a tógához, s mint teljesen magyar motívumok szerint készült ruhadarab megfelel a magyar vallás lelkészei nemzeti jellegének. 3. A palást. Bő, hátul sűrű ráncaival festői szépségű, a tógával egy stílben szintén magyaros ruhadarab. 4. A süveg az úgynevezett kun süveg, amelyről azt tartják a szakértők, hogy a valódi magyaros papi viseletét ez tünteti fel a leghívebben. Nem olyan magas, mint a most használt süvegünk; felül kibővül, s teteje meglehetősen gúla alakú. Ez volna tehát a mi jövendő lelkészi egyenruhánk, ugyanabban az alakban, s ugyanabból az anyagból - mely tartós, jó és szép anyag -, a magyar református egyház bármilyen állású és bármilyen anyagi körülmények között levő lelkésze részére. Nem reklámcikknek írtam tehát e ruhadarabok áráról, beszerzési módjáról nem is akarok szólani, csak annyit mondok, hogy úgy együtt, mint külön külön is mérsékelt áron kaphatók. Az ORLE pedig haladjon tovább e téren a maga megkezdett útján, s gondoskodjék az öltözet általános kötelezővé tételének módozatáról.”130 Csiky Lajos közleményéből kiderül, hogy a református papi egyenruha formájának a kérdése már az 1881-es debreceni zsinaton megoldást nyert, amennyiben a lelkészi viselet ügyével foglalkozó bizottság kimondta, hogy az öltözet olyan legyen, amilyet Kiss Áron esperes visel. Idézzük Csiky Lajos cikkéből: „... és a deli termetű, igazán szép alak kiállott a maga hosszú, új gombos 83
