Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
Az ORLE-egyenruha
Az ORLE-egyenmha gy látszott, liogy az 1881 -es debreceni zsinat hosszú időre megoldotta a magyar református lelkészek viseletével kapcsolatos kérv_y déseket, és ez az oka, hogy az egyenruha eszméje fel sem merült az egyházunkban addig, amíg 1907-ben létre nem jött az Országos Református Lelkészegyesület, rövidítve: az ORLE. A szervezetet Baltazár Dezső hajdúbö szörményi esperes hozta létre az 1907. szept. 1 7-én Budapesten tartott alakuló gyűlésen. Az egylet célját az alapszabályok így határozzák meg: a közel egy évszázada működő lelkész! olvasókörök, segélyegyletek összefogása, „az egyháztársadalmi munka felkarolása állal a református egyház valláserkölcsi és anyagi felvirágoztatása... a lelkészek különös - erkölcsi és anyagi - érdekeinek előmozdítása,” a kálvinista öntudat ébresztése és terjesztése, emberbaráti intézmények létesítése, a sajtó és az irodalom fellendítése, illetve egyesületi lap vagy folyóirat alapítása. Bár az egyesület létrehozását sokan - főleg Erdélyben - ellenezték, az ORLE elindult hódító útjára, és a célkitűzések közül alig néhány hónap múlva megjelent az ORLE hetilapjának első száma 1908. jan. 4-én, „Lelkészegyesület” címmel. A lap közli az egyesület előkészítő bizottságának jegyzőkönyvét, amelyből kiderül, hogy már a szervezkedés kezdetén a fő témák között szerepelt a lelkészi egyenruha ügye, mert a jegyzőkönyv 10. pontja szerint: „Kontra Aladár a papi ruha tárgyában indítványt kíván előterjeszteni a lelkészegyesület elé. A bizottság örömmel veszi az indítvány bejelentését, s ajánlja a közgyűlésnek tárgyalás alapjául.” Kontra Aladár budapesti lelkipásztor előterjesztése azért is érdekes, mert a gyűlés folyamán négy felszólalás történt a lelkészi fizetések emelése tárgyában. Volt, aki a lelkészi nyugdíjintézet létrehozását, a római katolikus egyházi birtokok, sőt a református egyházi iskolák államosítását javasolta. Volt, aki arra a kérdésre várt választ, hogy: „Mit tehet a papság a kivándorlásra vonatkozólag?” De az sem érdektelen, hogy ezen a gyűlésen hangzott el először az az indítvány, amely október 3 l ét a reformáció emlékünnepévé szándékozott kinyilvánítani.127 Mai szemmel nézve furcsának tűnik, hogy abban a súlyos helyzetben, amelyben a Magyarországi Református Egyház a század elején volt, ilyen ka pitális üggyé válhatott a papi egyenruha kérdése. Ez a „ruha” szinte eltakarja a valós dolgokat: az üres templomokat, a tartalmatlan igehirdetéseket, a nép általános szegénységét, az államsegélyre ácsingózó lelkipásztorokat, az isko Iák fenntartásának nehézségeit, a szekták terjedését, a római katolikus és a református egyház közötti feszült viszonyt, amit a reverzális váltott ki. A ruha megújítása vált fontossá és nem a lelki megújulás, bár ennek a mozgalomnak 81
