Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)

A XVIII. századi lelkészek öltözete

mégis megengedik feleségeiknek és leányaiknak a tüntető fényűzéssel való ruházkodást, úgy hogy azok az előkelőbb és gazdag úrnőket - azoknak nagy hotránkozására - utánozni nem átallják. Minthogy az egyházi törvények III. 51. pontja világosan mondja, hogy nekik áll kötelességükben visszaszorítani a fényűzést, a költséges öltözékeket és az idegen divatok követését, valamint távol tartani ezeket önmagunktól és feleségünktől is, nehogy azt a benyomást keltsék, hogy többre értékelik külsejük ápolását, mint belső életük művelését; ezért helyzetükhöz illő ruházatot viseljenek: annálfogva jelen levelemben meghagyom és parancsolom, hogy a cifra selyem s felpántlikázott, vagy az u. n. gerezdes főkötőt, és más drága ékszereket hordani és viselni a prédikátorok feleségei szűnjenek meg, ha azokat magukról letépetni, eladatni és valamely szent végre fordíttatni, vagy férjeiket eklézsiájuktól megfosztatni nem akar­ják. Fejfedőül használhatnak fekete kontyot, s ehhez alkalmazni szokott feke­te homlokkötőt, vulgo pintlit. Hogy pedig az itt elmondottak feledékenységbe ne menjenek, hanem idő­ről-időre pontosan megtartassanak: ezeket senioraink mindegyike a maga protokollumaiba vezessék, és valahányszor valamely új egyén a mi társasá­gunkba felfogadtatni kívánja magát, tudomására juttatni el ne mulasszák, ne­hogy a kihágók a statútumok nem ismerésével mentegessék vétségeiket.” Helmeczi István körlevelét néhány héttel a Seregélyesen tartott lelkész! értekezleten a kerület prédikátorai - egy kivételével - megértéssel fogadták. Csúzi János pákozdi lelkész azonban arra való hivatkozással tiltakozott a ren­delkezések ellen, hogy az ő felesége nemesi származású, így a nemesasszony­okhoz hasonlóan öltözködhet. Ettől függetlenül a gyűlés az esperesek köteles­ségévé tette, hogy a tassi határozatoknak, a püspöki körlevélben foglaltaknak érvényt szerezzenek.81 A püspöki felszólítás nem nyomtatott, hanem kézzel írt formában, cenzúra nélkül jutott el az illetékesekhez, Helmeczi Istvánnak így lehetősége volt arra, hogy a református egyház korabeli állapotára is célzásokat tegyen, ezért is tar­tottuk szükségesnek a körlevél teljes szövegének az idézését. Szerinte „az el­lenség zsákmányává tétetett eklézsia nyög és sóhajtozik”, a lelkészek fényűző ruházatukkal „ne ingereljék az ellenségeinket”. A külföldet járt prédikátorok sokszor pöffeszkedő magatartása méltán sér­tette a „domidoctus”-ok, a csak az itthoni akadémián végzett lelkészek önér­zetét. 1761-ben Pál Gergely tiszaszentimrei prédikátor hosszú gűnyverset írt „Az új akadémikusok”-«)]. Ezek ruházatáról a következőket olvashatjuk: A populé csudálja bécsifiguráját Hasítékos ruháját, göndör parókáját. Tenni-venni tempóra tudja a kalapját, Uram, - ezért kiveti régi tanult papját.112 50

Next

/
Thumbnails
Contents