Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
A prédikátorok öltözete a XVII. században
deli: „Zöld maiszner ruhát, csizmát az praedicatorok közül senki ne viseljen, hanem fekete, avagy szederjes legyen; és az kitől lehet - hogy megválasztassék az községtől - papi ruhája legyen.”47 A „maiszner” szó a német „Maister” = mester szó elferdített formája. Az iparosok közül többen zöld színű posztóból készült ruhát hordtak, ezért tiltotta el a zsinat ezt a ruhaféleséget, és helyette javasolta a fekete és a „szederjes”, vagyis a sötétkék színű öltözetet. Mi tagadás, eléggé sűrűn követik egymást a zsinati határozatok a prédikátorok ruházatával kapcsolatban, úgy látszik azonban, hogy az artikulusok, kánonok, cikkelyek csak a papíron maradtak meg, ezért az 1628-as Pest megyei kánonok már erélyesen lépnek fel a hivalkodó egyházi szolgákkal szemben. A 48. artikulusban ezt olvassuk: „Azt hagyjuk és parancsoljuk, hogy minden praedicator tisztihez illendő ruhát viseljen, katona, kalmár és paraszt ruhában senki ne járjon, mert az ki tisztihez illendő ruhát nem visel, két vagy három intés után mind ruhájával egyetemben tiszti tül megfosztatik.”48 A tiszántúli egyházkerület 1633-ban az 1567-es debreceni zsinat „Nagyobb cikkeit”, „Articuli ex verbo Dei” címmel újra kiadta, amelyhez Keresszegi Herman István debreceni püspök „Appendices articulorum ecclesiae” címmel függeléket csatolt, felsorolva benne azokat a XVI-XVII. századi zsinati határozatokat, amelyeket az 1633-ban tartott debreceni közzsinat megerősített. A függelék idézi az 1630-ban tartott debreceni végzéseket a XX. cikkelyben: „A lelkészek járjanak megfelelő öltözékben, mert szükséges, hogy a lelkészek öltözetükben is tartsák meg a kegyességet és az alázatosságot. Ezért tiltjuk a túlságos fényűzést a ruházkodásban, nevezetesen is a csizmát, a sújtásokkal díszített dolmányt, a zöld és a szürke színű köpenyt, amelyet majszer köpenynek neveznek; úgyszintén az aranyos gallért, amelynek széles kihajtása van; és tiltunk mindenfajta egyéb olyan ruhadarabot, amely nem felel meg a lelkészi hivatásnak. Akik másként cselekszenek, azokat az esperesnek egy, majd egy másik inegintés után a legközelebbi egyetemes zsinat idejéig fel kell függesztenie. Azt az esperest pedig, aki elhanyagolja az egyház eme határozatának végrehajtását, a szuperintendens fossza meg hivatalától.” Az 1624-es nagyváradi zsinat határozatait idézi a XXI. cikkely: „Mivel nem csupán a lelkipásztorok, hanem egész családjuk is szükséges, hogy példakép legyen az Úr nyája számára, komolyan tiltjuk, hogy feleségük a nemesek viseletében járjon, versengve ezáltal a nemesi pártfogóikkal. Nevezetesen tiltja az aranyos ingcsatokat és fejdíszeket, a szertelen módon bő és hosszú leplet, bármilyen színű csizmát, a selyem kötényt, a túlságosan széles övét, az ingvállat, a díszes pártákat, a nagy mennyiségben viselt arany gyűrűket, a nyakban viselt gyöngyös nyakékeket, a fodros, hosszú köntösöket, amelyeknek uszályuk van: ezeket a zsinat szigorúan tiltja. Akik a zsinat intelmeit semmibe sem veszik, azokat - a fényűzően öltözködő asszonyt, a lelkipásztort - az esperes egy, majd egy második megintés után hivatalából az egyetemes zsinat idejéig távolítsa el.” A XXII. cikkely az 1629-es nagyváradi zsinat határozatait idézi: „Úgy látjuk, 32
