Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
A prédikátorok öltözete a XVII. században
hogy az emberek közül sokan azért fordultak el a kegyességtől, mert vannak lelkészek, akik a szolgálatra vagy a megélhetés, vagy a fényűzés miatt vállalkoznak, - Igen sokan csak annak örülnek, hogy rókabőrbéléses köpönyeget viselhetnek s a szent könyvekre keveset gondolnak, és az idő és alkalom megvá- logatása nélkül olvasnak a nép előtt innen-onnan összehordott rapszódiákat, mintha baromhtömők, vagy rágcsálók volnának, s így megcsalják a népet. Az ilyeneket szigorúan vizsgálják meg, és ha nincsenek meg a lelkésznek a szolgálathoz való könyvei, a rókabőrbéléses köpönyege pedig megvan, az esperes adassa el a köpönyeget, s annak árán a szent könyvről s más szükséges könyvekről gondoskodjék, vagy pedig az ilyet fel kell függeszteni, mert nem méltó a pásztorságra.” 1642-ben a dunántúli egyházkerület szintén jónak látta, hogy a komjáti kánonok újra kiadja. A latin és magyar nyelvű könyv a nagyváradi nyomdában jelent incg.49 Erdélyben ugyancsak 1642-ben a nagyenyedi zsinat foglalkozik a prédikátorok ruházatával. A határozat kimondja: „Aki egyházi személyekhez nem illő öltözetet hord, bársonyt vagy ahhoz hasonlót, nyesi kalpagot stb., ezek vétessenek el tőlük. Ugyanezen büntetés érje a papok feleségeit, ha köntöseiket arany, ezüst kapcsokkal cifrázzák, vagy nyakokba gyöngyöket, csatokat raknak, vagy a közdivatútól eltérő csizmákat viselnek.”so A Tolnai Dali János és puritán társait elítélő 1646-os szatmárnémeti zsinat 28. végzése csak a tanítók és a lelkészjelöltek ruházatával foglalkozik és elrendeli, hogy ezek „a szokott és a lelkészjelölteket megillető - nem pedig valamely külföldi vagy világi öltözetet használjanak. Hasonlag azoknak tanítványaik is azt a már hosszas használattal elfogadott iskolai öltönyt, nem ugyan a vallás, hanem a megkülönböztetés és tisztesség végett továbbra is tartsák meg. Mert csúf zavar és nevetség dolga az, ha a tisztességes tudományok tanulói, ruházatjok által durva katonákká, vagy a még kevésbé tisztes és szennyes mesterségek folytatóivá alakíttatnának át.”111 A zsinat végzései nyilván a Debreceni Kollégiumban viselt hosszú tógára utalnak, amikor az „elfogadott iskolai öltönyt” említik, bár ennek a viselése csak a debreceni diákok számára volt kötelező. 1649-ben szerkesztette, illetve adta ki Geleji Katona István az „Egyházi kánonok” című, száz cikkből álló törzskönyvet, amelynek a 83. kánona „A lelkészek illedelmes ruházkodásáról” ezeket mondja: „Bár az újszövetségi lelkészeknek semmi határozott öltözet-formát nem rendelt a szentírás: mind- azáltal tartoznak ők ebben is miként minden más dologban a rendre s illemre ügyelni, úgy hogy az ő öltözetök legyen a rendnek és szent hivatásnak megfelelő s nem oly igen ronda, mint az anabaptistáké, sem nem olyan nevetséges, mint a szerzeteseké, sem végre nem oly csillogó mint a főrendűek és római főpapoké; hanem középszerű s tisztességes, mellyel őket mind a katonáktól és más világi rendektől, mind a más felekezetű egyháziaktól első tekintetre meg lehessen különböztetni és ismerni; aminő ez a mi már általánosan bevett 33
