Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)

Lelkészábrázolások a XVI. századból

A képre Czakó Gyula is felfigyelt 1904-ben a Méliuszról írt tanulmányában, és a fametszetről tévesen azt közli, hogy ez a Méliusz „Válogatott prédikációk”, Debrecen, 1563. című művének címlapján látható. A szerző szerint az árkádsor „középen szószék van, melyen egy Bibliát olvasó papi alak ül. Fején fekete bársonyos lapos sapka, a külön fejborítóra helyezve, amint azon időben a külföldet bejárt lelkészek, tudósok, tanárok viselték. Termetét talár vagy palást fedi, két karjára vagy a palástot göngyölve tartja, vagy a még akkor türelmi okokból le nem vetett karing omlik alá. Ezt a toleráns magatartást egyébiránt igazolja az oszlop tövénél látható két kis angyal is. Ezen papi alakot több kiváló férfiú Méliusz Péter püspöknek tartja, s hogy Török Mihály uram - a nyom dász, T. B. - készítette volna ezt, aki a templom belsejét és a város címer-részletét a könyv címlap képére helyezte a kedveskedésből, a prédikációs könyv íróját, a szerzőt is oda rajzolta a katedrára, amint éppen a szentkönyvből olvas a buzgó híveknek, mert azon időben nemcsak az imádságot, de a prédikációt is olvasták a Bibliával együtt. Bizonyára nem volna hiábavaló fáradozás, ha el lenne döntve a kérdés, hogy a Bibliát olvasó - mely Méliusz j. Péter képmása-e? Milyen szép volna elkészíttetni akkor ércszobrát.”31 Czakó Gyula kissé bonyolultan írja le az olvasó férfi sapkáját, amit szerinte „külön fejborítóra helyezve” viseltek. Valójában ez a hullámos vagy sima peremű, azonos anyagból, két darabból összevarrt sapka volt, és nem kellett hozzá külön „fejborító.”

Kanyaró Ferenc unitárius történész is foglalkozik a Méliusz művét díszítő fametszettel, mert egyik cikkében ezt írja: „Legérdekesebb a címer fölött könyöklő lutheránus pap. Két kezével a Bibliát fogja, melyből lesütött szemmel olvas.”32 Kanyaró szerint tehát a kép lutheránus papot ábrázol a kálvinista Debrecenben, de arra sem gondol, hogy felfelé néző szemmel aligha lehet könyvet olvasni.

Komlóssy Arthur tovább küzdött a Méliusz arcképe elfogadtatása mellett, és 1907-ben, amikor Zoltai Lajos Méliusz sírkövét kereste, az ásatásokról szóló jelentéshez Komlóssy függeléket csatolt „Méliusz Péter arcképének általa vélt felfedezéséről” címmel. A szerző előbb arról ír, hogy miként bukkant rá Méliusz „Magyar prédikációk” című könyvének a címlapjára, majd így folytatja: „Fel tűnő volt előttem a címlapon a városi címer bárányát magában foglaló medalion, az azt emelő két angyal, de méginkább a háttérben levő templom belseje, mely nagyon emlékeztet a reformátusok mostani híres Nagytemplomának belső szerkezetére, oszlopai, karzata, de különösen a téglázat, mely a jelenlegi beton előtt még mindig itt helyben égetett piros kockatéglákból volt kirakva. Mint egykoron építészeti, majd szabadkézi rajzzal is foglalkozó, mind szorosabb szemügyre kezdettem venni a képet, s a templom karzatának közepére helyezett szószéken ülő, s olvasásba elmerülő alak keltette fel az érdeklődésemet, vonta magára figyelmemet legutoljára! E percben egy gondolat villant át az agyamon, egy kérdés tolult ajkamra: ki lehet ez az ember, mit keres ezen a címlapon, kinek az akaratából helyeztetett oda, s kit akar ábrázolni? A felelettel hamar készen

24