Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
A XVI. századi zsinatok végzései a prédikátorok öltözetéről
a szabadság botránkozás ne legyen. Más az, hogy a természet, a te tisztcdhöz illendő tisztöletes öltözetet temperálja, és ahhoz szabd a ruhát. Ne híjának cifra papnak.”17 Van két olyan régi magyar és egy héber szó a határozatban, amelynek az értelmét meg kell magyaráznunk. A „kamuriim”, pontosabban „kömárim”, héber szó „bálványozó papok”-at jelent. A „fris”, illetve „íiris” szó alatt Méliusz korában szoros mellényt értettek. A „bohaj szabású” ruha hitvány posztóból készült. Felbukkan a szövegben „Illyés istóriája”, a próféta történetében szereplő csodás erejű palást, amellyel Illés a Jordán folyót kettéválasztotta, majd a palástot a tanítványára, Elizeusra hagyta (2 Kir 2, 8; 1 Kir 19, 19; 2 Kir 2, 14.). A zsinati határozat röviden és velősen foglalja össze a prédikátorok öltözetére vonatkozó szabályt: „Ne híjának cifra papnak!”17 Természetesen a „Nagyobb cikkek” szintén foglalkoznak a prédikátorok ruházatával, és abból következően, hogy ezekre a zsinati határozatokra sem jellemző a rendszeresség, az öltözet kérdése itt is három helyen fordul elő a szövegben. A XV. cikk ezt a címet viseli: „A mise maradványait kerülni kell.” - A misemondó ruhákat, a miseheli ostyával, oltárokkal megvetjük; de a természetnek használatos természeti és polgári öltönyök kelméjét és alakját a keresztyén szabadság ítéletére hízzuk, úgy hogy azoknak használata a természeti szükséghez alkalmazott és a tisztességgel s józan középszerrel összeillő legyen. Csak a fényűzést, gőgöt, pompát és a bálványozok babonáit távoz- tassuk, miként az Ó-testamentomban a bohócok és kamuriimok öltözetei el valának tiltva. Hózs. 2. 4. Ezék. 14. 16. 2 Kir. 10. 11. 17. 25. Kamuriimok voltak a Baál papjai, akik babonás ruháikkal csalták a tanulatlanokat. Mert az írás semmit sem mond a ruhák kelméjéről és alakjáról, hanem mindeniket a bak szabad rendelkezése és hatalma alá bocsátja. Zsolt. 34. Kor. 10. 14. Róm. 14. 13.1 Tim. 4. Kol. 2. Mert az Úré a föld és annak teljessége. Senki ne ítéljen vagy kárhoztasson el titeket az ételért, italért, avagy a ruházat különbségéért. Mert az Ó-testamentomba is csak az ároni áldozási öltözetek voltak a magok alakjok és szabályaik által meghatározva. A közönséges polgári és mindennapi ruhái pedig a papoknak, a természet szükségéhez és tisztességéhez voltak alkalmazva. Tehát valamint a babonás öltözetek, úgy a költséges fényűző és a piperkőcökhez s katonai rendhez illő öltözetek is tiltva vannak az egyházak lelkészeinek.”18 Már említettük, hogy a debreceni alkotmányozó zsinat határozataiban rendszertelenség mutatkozik. Ezt bizonyítja a XLIII. cikk, amely újra kimondja: „Az öltözetben való fényűzést a lelkészeknek és azok családjának kerülni kell.” A cikkben legfeljebb annyi a többlet, hogy a szerénységet a prédikátorok hozzátartozói számára is kötelezővé teszi, ezekkel a szavakkal: „Valamint a lelki pásztorokban kárhoztatja a Krisztus a ruházatban! fényűzést, hogy a fő udvari emberek módjára finom ruhát viseljenek mint a piperkőcök, bohócok vagy palotaőrök: úgy tiltjuk a papok nejeinek is a fényűzést, a ruházatbani 16
