Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)

A XVI. századi zsinatok végzései a prédikátorok öltözetéről

mérsékleti enséget, hogy ne bujálkodjanak az apostol szavai szerint gyöngyökkel, hajoknak fodorgatásával, hanem hordjanak középszerűen díszített, az udvari és királyi nemes nők fényűzéstől, kevély pompájától mentes öltözetet. I Tim. 3.4. Tit. 1.3.1 Kor. 14. s hogy szemérmetességgel, szüzességgel ékesek, férjeik iránt engedelmesek, józanok, a házi dolgokban jártasok és szorgalmasok legyenek; a szent írás parancsolja.”19

Ugyancsak a zsinati határozat szövegének hevenyészett megfogalmazására vall, hogy a prédikátor feleségének (!) azt javasolja a cikkely, hogy „szüzességgel ékes”. Ez az erény méltán volt elvárható a lelkész menyasszonyától, de a felesége részéről az ilyenfajta magatartás hovatovább válási oknak számíthatott.

Végül a „Kánon a tanulókról és tanítókról” című fejezet ismétli más szavakkal az előbb leírtakat, vagyis a LXV. cikk kimondja: „Itt is jámbor szorgalmat, hűséget, engedelmességet kíván a Szentlélek a tanítóktól és hallgatóitól, továbbá mérsékletet, szerénységet az erkölcsben, viseletben, ruházatban és öltözetben. A palotás katonai szokásokat, ruházatot, viseletét, a fej túlságos megnyírásával együtt, kárhoztatja a szent írás. Mert az írás megkülönbözteti az iskolai katonaságot (vitézséget) az udvari katonaságtól 2 Tim. 2. Mát. 11. 12. 20. 21.33. Egyszerű volt a próféták, apostolok és a tanítványok ruházata és mindenkor meg volt különböztetve a vitézkedők és kereskedők öltözetétől; amint az Illyés, Elizeus, Keresztelő János és az apostolok öltözetei leiratnak. És a szent írásban rossz híre van a mértéktelen hajnyírásnak. Megláíogatom mindazokat, a kiknek haj ok el van nyírva. Jer. 9. és 3 Móz. 19. a hajak és szakáll babonás és katonás inegnyírását tiltja. Azért a ruházatban és nyiratko- záshan a tisztes középszerre vigyázzanak, ne legyenek kéthomlokúak, mint a szörnyek, mert ezekért feddőzik az Isten igéje.”20

Három év múlva a debreceni zsinatot követte a Szatmár megyei Csenger- ben tartott zsinat, amelyet Méliusz Juhász Péter 1570. júl. 26-ra hívott ösz- sze. A gyűlés főleg a Szentháromságot tagadó Dávid Ferenc tanait igyekezett megcáfolni, Méliusz azonban jónak látta, hogy a prédikátorok öltözetével kapcsolatos, a debreceni zsinat által már többször megállapított cikkeket a csengeri hitvallás szövegében is leírja, illetve kinyomtassa. „A lelkipásztorok ruházatáról” szóló 48. tétel kimondja: „Minthogy a szentírásban, sem az Ó, sem az Új-szövetségben nincsenek semmi szabályzattal, alakkal vagy mértékkel körülírva vagy meghatározva az egyház szolgáinak közhasználatú ruhái: esztelen és kegyetlen dolog, hogy azokat, akik Istentől minden teremtményeinek örökösivé és uraivá tétettek, a ruházatban, babonás étkezésben és ivásban szolgákká tegyük., Mindezekben tehát a tisztességnek, illemnek és szükségnek megfelelő kegyes és szent középszert kell a körülményekhez képest megtartani. Minden szélsőséget, s a fényűzést, kevélységet, botrányokat, tisztátalansá- got, fösvénységet és a természetnek nem szolgáló, nem kedvező dolgokat pedig kerülni kell. 1 Kor. 6. 14.15.”21

17