Ugrai János: „Kis világnak világos kis tüköre” Északkelet-magyarországi református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból - Nemzet, egyház, művelődés 2. (Debrecen, 2004)

Bevezető tanulmány: Az életpályák egyház- és oktatástörténeti háttere

A tanítói tisztséget vállalók arányaira vonatkozóan tanulságos Ködöböcz József kutatásainak néhány eredményét idézni: a partikulákba kikerült tógátusok 40-50%-a tért vissza az anyaiskolába és folytatta tanulmányait, ők tehát nem a tanítóságot tekintették életcéljuknak. A rectorokhoz képest valamivel nagyobb arányban tértek vissza olyanok, akik praeceptorként jutottak el egy-egy településre, ez a két pozíció javadalmazási különbségeit támasztja alá. Ködöböcz 1406 eltávozó tógátus adatait összesítette az 1783-1803 közötti két évtizedre vonatkozóan. Eszerint 1080-an (76.8%) oktatói tevékenység végzése érdekében hagyták el Patakot. Közülük 623 rector, 419 praeceptor, 15 conrector (segédtanító) és 23 magánnevelő lett.43

Meglehetősen hullámzóan alakult a partikulák száma. Ennek egyrészt a debreceni, sőt később a pápai kollégiummal való rivalizálás; másrészt a kikerülő tanítók munkájának egyenetlen minősége; harmadrészt a települések változatos műveltségi és anyagi kondíciója volt az oka. Ahol nem állt rendelkezésre elegendő pénz a tanító megfizetésére, vagy nem kísérte az oktatást kellő érdeklődés, esetleg a tanító hanyagsága miatt szereztek a helybéliek rossz tapasztalatokat, ott hosszú távon nem szilárdult meg és nem állandósult a Kollégium hatása. Benda Kálmán szerint 80-100-ra tehető a XVIII. század folyamán a Sárospatakhoz tartozó rectoriák száma44, ám kutatásaink szerint a századforduló táján már jóval több településre jutottak el a pataki diákok. Két forrás is rendelkezésünkre áll a partikularendszer nagyságának, kiterjedésének meghatározására. Részben erről is számot adnak Ködöböcz adatai: a húsz év alatt oktatói tevékenységet vállaló 1080 tógás diák 237 különböző településre jutott el.45 A másik, mellesleg korántsem következetesen, egységesen elkészített összeírás a pataki kollégiumhoz tartozó rectoriák és praeceptoriák jövedelmeit gyűjtötte össze az 1773-1826 közötti időszakban. Az immár nyomtatásban is kiadott forrás 204 helynevet tüntet föl, ezek a partikulák állhatták hosszabb távon is Patak befolyása és anyagi ellenőrzése alatt.46 Mindez nem jelenti azt, hogy e nagy számú gyülekezet felett egyszerre és állandóan érvényesült

43 Ködöböcz, 1986. 52-54. p.

44 Benda, 1981. 87-115. p.

45 Ködöböcz, 1986. 52-57. p.

46 Dienes, 2001.

33